EAZA - European Association of Zoos and Aquaria

A hazai állatkerteket járva többször belefuthat az ember ebbe a négy szóba. Persze csak aki figyelmesen elolvassa az állatkert munkájáról kihelyezett ismeretterjesztő táblákat. Az EAZA, angol nevén European Association of Zoos and Aquaria, magyarul az Európai Állatkertek és Akváriumok névre hallgató szervezet, a tagság valamennyi állatkert és akvárium számára nyitott, már amennyiben eleget tesznek a magas szintű követelményeknek. Ma 41 ország 345 intézménye tagja a szervezetnek.

Az EAZA egyik fő feladata a veszélyeztetett állatfajok megmentésére irányuló programok segítése, tehát tudományosan jól megalapozott tenyésztési programok koordinálása, segítése. Ilyen például az EEP (European Endangered species Programme - Európai Veszélyeztetett fajok Programja). A szervezethez csatlakozott állatkertek és akváriumok másik fontos feladata az oktatás: minden intézménynek gondoskodnia kell oktatási programokról.

A szervezet úgynevezett kampányokon keresztül próbálja felhívni a figyelmet az élővilág veszélyeztetettségére. Az első ilyen kampány 2000-ben indult azzal a céllal, hogy visszaszorítja a bozóthús (tehát majmok) vadászatát. Jelenleg három kampány fut: egy a kétéltűek nagymértékű pusztulására hivatott felhívni a figyelmet, egy az emberszabású majmok kétségbeejtő helyzetére, egy pedig az európai ragadozók megőrzését célozza.

Forrás:
EAZA

Év végi körkép

Zoológiai szempontból eredményes évet tudhat maga mögött hazánk: kis elefánt, oroszlánkölykök és hangyászsün Budapesten, kis hangyász Szegeden, kígyászdaru fiókák, jávorantilop borjú és tigriskölyök Győrben, petymegek Kecskeméten, fehérajkú tamarin és tatuikrek Miskolcon, fekete lóantilop borjú, perzsa párduc kölyök és hosszúorrú csikóhal bébik Nyíregyházán... és persze még lehetne folytatni az állatkölykök és újonnan bemutatott állatfajok sorát. Álljon itt egy kis válogatás belőlük!

Kis antilop-kalauz II.

Jó nagy szünet után, de folytatódik a szemezgetés az afrikai antilopfajok közül.
A sorozat első részét itt megtalálod.

5. Kob-félék
A puku (Kobus vardonii) Namíbia, Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság déli részének füves szavannáin él. Az IUCN Vörös Listáján státusza veszélyeztetettség közeliként ('Near Threatened') van megjelölve. Ezek a (kép szerint) igencsak bárgyú kinézetű antilopok nagyjából 80 centi magasra nőnek meg. A hímek, melyek rövid, kissé görbülő szarvakat viselnek a fejükön, egész évben védik territóriumokat, míg a nőstények 6-20 fős csoportokba verődnek.

Özönnövények Magyarországon

Inváziós fajnak nevezzük az olyan állat- és növényfajokat, amelyek eredeti élőhelyükön kívül megtelepedve kiszorítják az ott őshonos állat- vagy növényfajok egy részét, mivel az adott élőhelyen nincsenek parazitáik, ragadozóik, viszont az életkörülmények nagyon is megfelelnek nekik.
Összeszedtem ide a tíz legismertebb özönnövényt.

Kis sörényes hangyász a Szegedi Vadasparkban

A kis sörényes hangyász anyja hátába vagy faroktövébe kapaszkodva utazik.
Fotó: a Szegedi Vadaspark honlapjáról (Endrédi Lajos)

Igazi állatkerti szenzációról számol be a Szegedi Vadaspark honlapja: körülbelül három hete Magyarországon először született sörényes hangyász!

A Szegedi Vadasparkban 2010 óta él sörényes hangyász, a Német országból hozott Ursula és a a cseh Árész személyében. A hangyászok a Föld legkülönösebb állatai (a Fura állatok emlősös részében már bombabiztos helyük van), a lajhárokkal és a tatukkal egyetemben a vendégízületesek ősi csoportjába tartoznak. Ahogy nevük is elárulja, kifejezetten hangya- és termeszevésre szakosodtak, ez remekül látszik a több, mint fél méteres, kiölthető, ragacsos nyelvből és a mellső lábak hatalmas karmaiból, aminek köszönhetően a legkeményebb termeszfészek sem állhat az útjukba (ugyanakkor a ha védekezésre használják, akkor meglehetősen félelmetes és halálos fegyver). A hangyászokra a "szokásos" veszélyek leselkednek: élőhelyeik elvesztése miatt egyre gyakrabban kóborolnak emberlakta területeken, ahol az autók gyakran elütik őket; húsáért vadásszák, máshol kártevőként irtják őket, megint más helyeken pedig szelidített háziállatként tartják (bár ez még a jobbik eset).

Fura növények I. - trópusi gyümölcsök képválogatás

Sajnos az éppen esedékes zh-k miatt nincs most időm rendes bejegyzést írni, de azért összeszedtem pár képet néhány trópusi gyümölcsről, amiket Nyugaton kevésbé ismernek. Jó szórakozást!

csillaggyümölcs (Averrhoa carambola), Délkelet-Ázsia

sárkánygyümölcs vagy pitaja, különböző oszlopkaktuszok termése, Dél- Amerika

Boldog orrszarvú-napot!

Ma, szeptember 22-én van az orrszarvúak napja. Ennek örömére úgy gondoltam, hogy szentelek egy bejegyzést ezeknek a jól ismert állatoknak. Az ünneplés talán kicsit erős szó lenne, ugyanis az orrszarvúak helyzete nem a legbiztatóbb...

Az orrszarvúak jelenleg két földrészen, Afrikában és Ázsiában élnek, és öt fajuk ismert: a jávai, a szumátrai, a fekete, a fehér és az indiai. Ezeket az állatkertekben is népszerű, nagytestű állatokat valószínűleg senkinek nem kell külön bemutatni általánosságban, vannak azonban érdekességek, amiről kevesen tudnak, és a kétségbeejtő helyzetükről is érdemes szót ejteni.

Fura állatok IV. - Hüllők

A halak és a kétéltűek után jöjjenek a hüllők a Fura állatok sorozatban! Hogy őszinte legyek, itt egy kicsit meg kell erőltetni a fantáziámat, mert hüllő-téren nem igazán vagyok otthon, de azért sikerült összeszednem pár érdekességet :)

Kezdjük a tüskés békagyíkkal (Phrynosoma cornutum). Észak-Amerika meleg, száraz vagy félszáraz élőhelyein (sivatagokban, sztyeppéken) élő, igencsak lapos és tüskés teremtmény. Különlegessége, hogy ha fenyegetik, vérsugarat lő a szeméből körülbelül másfél méter távolságra, amit még irányítani is tud. A nemnek még legalább három másik faja is képes erre, sőt, van, amelyik még a szájából is képes vért fecskendezni. Egyébként amellett, hogy megriasztja az üldözőt, a vér kutyafélék számára kellemetlen vegyületeket is tartalmaz.

Macskakalauz - az oroszlánokról

A macskaféléket mindenki ismeri (gondolom), és közülük is általában a legnagyobb népszerűségnek az állatok királya, az oroszlán (Panthera leo) örvend. Képe a legtöbb ember képzeletében összekapcsolódik az afrikai szavannákéval, azt azonban kevesen tudják, hogy Ázsiában is élnek oroszlánok, sőt, az itthoni állatkertekben kivétel nélkül ázsiai állatokat láthatunk.

Olinguito - egy új faj Dél-Amerikában

35 éve először új ragadozó fajt fedeztek fel a dél-amerikai Andok hegységben a Smithsonian Intézet kutatói. Illetve, ha egészen pontosak akarunk lenni, magával a fajjal már korábban is találkoztunk - a bizonyítékok szerint a '60-as években állatkertről állatkertre járt egy nőstény példány, amely nem akart egyetlen "fajtársával" sem szaporodni. Ennek az az egyszerű oka volt, hogy a nőstény olinguitót összekeverték egy viszonylag közeli rokon fajjal, az olingóval.

Az olinguito felkutatására indított expedíció a Smithsionan Intézet múzeumából indult el, amikor a kutatást vezető Kristofer Helgen rájött, hogy több tévesen olingóhoz tartozónak azonosított bőr és koponya pihen a fiókokban. Elhatározta, hogy utánajár a dolognak, és csodák csodájára már a kutatás első éjszakáján sikerült találkozniuk az olinguitóval. Az új fajként való leírásra azonban várni kellett, amíg a DNS-vizsgálatok is alátámasztották az elképzeléseket.

Könyvajánló - Jared Diamond: A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása

Jared Diamond manapság talán a legnépszerűbb író, aki ismeretterjesztő könyvek írásával foglalkozik. Eredetileg élettant tanult, de jártasságot szerzett ornitológiában, antropológiában, geográfiában, evolúcióbiológiában, és nyelvészettel is foglalkozott. Könyvei is igyekeznek minél több tudományterületet összefogni, és a Harmadik csimpánz-ra ez hatványozottan igaz, hiszen az ember származása és szokásai, a könyv fő témája, nem vizsgálható csupán egy-két szempontból.

A Harmadik csimpánz felemelkedése és bukása "korunk teremtéstörténete", ahogy az író nagyon találóan megjegyzi valahol a könyv elején. Azzal nagyjából mindannyian tisztában vagyunk, hogy az élővilágban az állatok közé tartozunk, és az emberszabású majmokkal vagyunk a legközelebbi rokonságban. Az, hogy a gorillához vagy a csimpánzhoz állunk-e közelebb, hosszú ideig vita tárgyát képezte az antropológusok között, mára azonban a molekuláris biológiai módszerek egyértelmű választ adtak: a csimpánz a legközelebbi rokonunk. Mégpedig olyannyira, hogy genetikai anyagunk csupán 1,6%-ban tér el egymástól, ami nagy valószínűséggel csak néhány génnyi eltérést jelent. Szigorúan rendszertani szemszögből nézve ez annyit jelent, hogy a csimpánz és az ember gyakorlatilag ugyanabba a nemzetségbe tartozik...

Manila nemet mond az elefántcsontra

Június 21-én tíz óra harminc perckor a Fülöp-szigetek öt tonna elefántagyart fog megsemmisíteni. Ezzel a Föld első elefántcsont-felhasználó országává válik, mely lemond nemzeti készletéről. Sokak szerint ez a lépés óriási pazarlás, tekintve, hogy az elpusztult állatokat természetesen nem hozza vissza az életbe, öt tonna pedig igen tetemes mennyiség (bár valójában kevesebb, mint a fele az ország tartalékainak, de a többinek rejtélyes módon lába kélt). Én viszont úgy vélem, hogy még ha pazarlás is (ezt mondjuk nem lehet tagadni), attól még hatalmas jelentőségű szimbolikus lépés a kormány részéről.

Minden évben több ezer elefánt esik áldozatul orvvadászoknak, hiszen az elefántcsont iránt egyre nő a kereslet - Kína például most jelentette be, hogy az eddiginél többre tartana igényt.

A National Geographic honlapján olvashattok többet a dologról.

Kis zsiráf a Fővárosi Állatkertben

Május 18-án zsiráfborjú született a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A 170 centiméteres "apróság" nemét egyelőre nem tudni, de nemsokára már a látogatók is megnézhetik a kis zsiráfot.

Az állatkertben is lakó Rotschild-zsiráfok veszélyeztetett állatok: természetes élőhelyükön (Uganda, Kenya és Dél-Szudán szavannáin) már csak körülbelül 700, állatkertekben pedig mintegy 450 példány él. Budapesten rendszeresen szaporodnak a zsiráfok: a kis jövevény a huszonnyolcadik zsiráfborjú a fővárosban.

Forrás:
a Fővárosi Állat- és Növénykert honlapja

Rovarfogó növények

Ez a bejegyzés három okból fog most a növényekről szólni:
1. mert eddig még csak egy növényes bejegyzés volt, a nyíregyházi denevérvirágról
2. mert érdekesek
3. nem utolsó sorban azért, mert csütörtökön vizsgázom növényrendszertanból, és van négy rovarfogó növényes tételünk

enyves szegfű

szagos golgotavirág

Először is: miért dönt úgy egy növény, hogy a fotoszintézis mellett húsevésbe kezd? Általában azért, mert a talaj, amin nő, valamilyen tápanyagban (főleg nitrogénben) szegény, és ezt igyekeznek pótolni az elfogott és megemésztett állatokból. Ezen kívül a rovarfogás védekezésképpen is kialakulhat: ilyenkor a növény ragacsos nedvet választ a védeni kívánt felület alá, amibe a rovarok beleragadnak, de emésztőenzimeket általában nem termelnek, így tápanyagként nem hasznosítják az áldozatokat. Erre a jelenségre (amit prokarnivóriának nevezünk) példa az enyves szegfű (Lychnis viscaria) vagy a szagos golgotavirág (Passiflora foetida).

A tényleges húsevők, akik nem csak elkapják, de meg is emésztik az áldozatukat, változatos technikákat dolgoztak a rovarok (és más állatok) elkapására. Vannak, akik ragacsos anyagokkal vadásznak, mások magukba fullasztják a zsákmányt, vagy éppen szó szerint "elkapják" - ki gyorsabban, ki lassabban.

Heti hangya - teknőshangya

Az egyik kedvenc egzotikus hangyafajom a magyarra teknőshangyának fordítható Cephalotes varians.

A képen egy kapuőr funkciót betöltő katona látható. Angol nevüket (turtle ant) jellegzetesen ellaposodó fejtetőjükről kapták.A dolgozók feje természetesen nem ilyen formájú, hiszen ez akadályozná őket az ágakba való szabad be- és kijárásban.

Ennek a hangyafajnak a kolóniái faágakban élnek, és fészküket is ide építik. Ezért van szükség a kapuőrökre is: fejükkel eldugaszolják a fészek bejáratait, és csak a saját kolóniához tartozó dolgozókat engedik be, az idegenek pedig kint tartják. Másik érdekessége, hogy - az ebbe a nembe tartozó fajokhoz hasonlóan - ha lesöprik őket egy fáról, akkor siklórepülés-szerű mozgással érnek érnek földet.

Eredetileg a Bahamákon és Kubában fordul elő, azonban ma már Floridába is behurcolták, valószínűleg farönk-szállítmányokkal együtt.

Források:
Antweb
alexanderwild.com

Tavaszi apróságok a Fővárosi Állatkertben

A hatalmas szenzációt keltő elefántbébi, majd a kis indiai oroszlánok után egy aranyos kis vombat érkezett, valamint egy huculcsikó a Parasztudvarban, egy gyűrűfarkú maki és egy szerecsenmaki kölyök is gazdagítja az Állatkert tavaszi állatszaporulatát :)

Forrás:
Fővárosi Állat- és Növénykert honlapja

Kis orángután Nyíregyházán

Március 15-én igazi szenzációnak számító esemény történt a Nyíregyházi Állatparkban: hazánkban először született borneói orángután! Az állatkertben a kicsivel együtt már 9 él ebből a rendkívül ritka és veszélyeztetett állatból.

A borneói orángután (Pongi pygmaeus) a másik orángután fajjal, szumátrai orángutánnal (Pongo abelii) az ázsiai emberszabásúak kizárólagos képviselői, és a többi emberszabásúhoz hasonlóan nincsenek túl fényes kilátásaik (helyzetük az IUCN Vörös Listáján veszélyeztetettként van megjelölve).

Az orángután (vagy orang-utan) szó malájul erdei embert jelent, ami ezeknek az emberszabásúknak rögtön két fontos tulajdonságára is felhívja a figyelmet: egyrészt az emberszerűségükre (noha az emberszabásúak közül evolúciósan ők állnak a legtávolabb az embertől), másrészt pedig arra, hogy az erdőben élnek (bár ami azt illeti, mielőtt az európaiak betették a lábukat az indonéz szigetvilágba, nem volt sok más választásuk).

Az orángután a legnagyobb testű fán élő állat: a hímek akár másfél méter magasra és 100 kilósra is megnőhetnek, a nőstények körülbelül fele akkorára. Idejének nagy részét a lombok közt tölti, minden este új fészket épít magának ágakból és levelekből.

Mivel az egyik leglassabban szaporodó állat (a nőstények nem szaporodnak 15 éves korukig), a jövője nem túl biztató. Legfenyegetőbb veszély rájuk nézve az esőerdők kivágása: az elmúlt húsz évben élőhelyük 80 %-a tűnt el.


Forrás:
ARKive
Nyíregyházi Állatpark honlapja

Hírek a Fővárosi Állatkertből

Nem csak az én életem olyan zsúfolt, hogy nincs időm blogot írni, a Fővárosi Állatkertben is igencsak zajlanak az események: az elmúlt három hónapban háromszor is nagy port kavaró jövevények érkeztek Budapestre.

Először januárban érkezett két rövidcsőrű hangyászsün az Állatkertbe, akik később a Tüske és Böki nevet kapták. A hangyászsünökről korábban már írtam egy keveset, de lássuk egy kicsit bővebben, mit kell tudni róluk!

A rövidcsőrű hangyászsün (Tachyglossus aculeatus) Ausztráliában, Új-Guineában, és néhány Indonéziához tartozó kis szigeten őshonos. A kacsacsőrű emlőssel egyetemben a kloákásokhoz tartozik, ami azt jelenti, hogy ugyan tejjel táplálja a kicsinyeit (ami az emlősök legfontosabb ismertetőjegye), nem elevenszülő, hanem tojásokkal szaporodik. Természetesen nem csak ez az egy eltérés van a többi emlőshöz képest: nevüket a kloákáról kapták, ami az emésztő-, kiválasztó és szaporító szervrendszer közös kivezetőnyílása. A kloáka a hüllőkre és a madarakra általánosan jellemző, a fejlettebb emlősök esetében azonban az egyes szervrendszerek már külön-külön nyílnak a külvilágra.

 Hangyászsünt először a XIX. század végén mutattak be a nagyközönségnek, a londoni állatkertben. Az 1910-es Budapesten is élt két hosszúcsőrű, illetve egy rövidcsőrű hangyászsün, az akkori viszonyok közt elég sok ideig. Habár nem számít túlságosan veszélyeztetett fajnak ('Least Concern', kevésbé aggasztó), az állatkertekben manapság is igazi ritkaságnak számít!


Február 14-én, Valentin napon látott világot a később Asha névre keresztelt afrikai kiselefánt, aki rögtön a látogatók kedvence lett, még ha csak virtuálisan is. Az elkövetkező pár napban tőle volt hangos az Állatkert Facebookja, az érdeklődők itt követhették nyomon az eseményeket. Nem kis riadalomra adott okot, hogy a körülbelül 75 kilós, 85 centi magas "kicsi" nem akart az anyja emlőjéből szopni, így mesterségesen kellett etetni, de szerencsére két nappal később ez a probléma is megoldódott.

Az afrikai elefántnak (Loxodonta africana) valamennyi állat közül az egyik leghosszabb terhességi ideje van: 22 hónapig vemhesek, azaz kis híján két évig. Ez talán nem annyira meglepő, ha figyelembe vesszük az állatok méreteit, illetve élettartamukat, ami akár 70 év is lehet.

A kis elefántot március 29-től minden nap dél és négy óra között lehet megnézni, időjárástól függően kint, vagy az elefántházban.



A márciusi szenzációt nagy titoktartás övezte: az Állatkert Facebook-lapján múlt hét csütörtökön játékra invitálták a látogatókat: ki kellett találni, hogy milyen új jövevények lesznek láthatók az állatkertben. Segítségképpen pár információt elárultak róluk: hogy Ázsiából származnak, és hogy plüssállat-szerűek. Természetesen a többség egyből arra a következtetésre jutott, hogy panda lesz a jövevény. Nem ez a helyzet, viszont majdnem akkora szenzáció: az indiai oroszlánoknál négyes ikerek születtek, akik hamarosan birtokba vehetik a külföldre költöztetett, a közel két év alatt csaknem 200 kilósra nőtt szibériai tigrisek kifutóját.

Az indiai vagy perzsa oroszlán (Panthera leo persica) az egyik legveszélyeztetettebb nagymacska: szabadon már csak alig 300 példánya él a északnyugat-indiai Gir-erdőben, és még körülbelül ugyanennyi különböző ázsiai és európai állatkertekben.

Egy új állattal frissült a Fura állatok III. - Kétéltűek bejegyzés :)

Imádkozósáskák

Következő héten már ígérem, lesz rendes bejegyzés is, addig is itt egy pár kép imádkozósáskákról :)

Az imádkozósáskáknak valójában nem sok közük van a valódi sáskákhoz, sokkal közelebbi rokonságban állnak a csótányokkal. Valamennyien ragadozók, elülső pár lábaik ennek megfelelően fogólábakká módosultak, amivel igen ügyesen tudnak elkapni akár repülő rovarokat is. Embert nyilván nem esznek, de azért elég fájdalmas tud lenni, ha a fogazott kis lábszáraikat valakinek az ujjába mélyesztik...
 

Imádkozó sáska (Mantis religiosa)

Trópusi pillangók

Sajnálom, hogy ennyire hanyagolnom kell ezt a blogot, de egyszerűen nincs időm frissíteni :(
Mindenesetre a blog közelgő első szülinapjára összekerestem pár szemvidító képet néhány színpomás trópusi pillangóról. Nézegessétek!

Siproeta stelenes

Papilio rumanzovia, Ázsia