Hírek a Fővárosi Állatkertből

Nem csak az én életem olyan zsúfolt, hogy nincs időm blogot írni, a Fővárosi Állatkertben is igencsak zajlanak az események: az elmúlt három hónapban háromszor is nagy port kavaró jövevények érkeztek Budapestre.

Először januárban érkezett két rövidcsőrű hangyászsün az Állatkertbe, akik később a Tüske és Böki nevet kapták. A hangyászsünökről korábban már írtam egy keveset, de lássuk egy kicsit bővebben, mit kell tudni róluk!

A rövidcsőrű hangyászsün (Tachyglossus aculeatus) Ausztráliában, Új-Guineában, és néhány Indonéziához tartozó kis szigeten őshonos. A kacsacsőrű emlőssel egyetemben a kloákásokhoz tartozik, ami azt jelenti, hogy ugyan tejjel táplálja a kicsinyeit (ami az emlősök legfontosabb ismertetőjegye), nem elevenszülő, hanem tojásokkal szaporodik. Természetesen nem csak ez az egy eltérés van a többi emlőshöz képest: nevüket a kloákáról kapták, ami az emésztő-, kiválasztó és szaporító szervrendszer közös kivezetőnyílása. A kloáka a hüllőkre és a madarakra általánosan jellemző, a fejlettebb emlősök esetében azonban az egyes szervrendszerek már külön-külön nyílnak a külvilágra.

 Hangyászsünt először a XIX. század végén mutattak be a nagyközönségnek, a londoni állatkertben. Az 1910-es Budapesten is élt két hosszúcsőrű, illetve egy rövidcsőrű hangyászsün, az akkori viszonyok közt elég sok ideig. Habár nem számít túlságosan veszélyeztetett fajnak ('Least Concern', kevésbé aggasztó), az állatkertekben manapság is igazi ritkaságnak számít!


Február 14-én, Valentin napon látott világot a később Asha névre keresztelt afrikai kiselefánt, aki rögtön a látogatók kedvence lett, még ha csak virtuálisan is. Az elkövetkező pár napban tőle volt hangos az Állatkert Facebookja, az érdeklődők itt követhették nyomon az eseményeket. Nem kis riadalomra adott okot, hogy a körülbelül 75 kilós, 85 centi magas "kicsi" nem akart az anyja emlőjéből szopni, így mesterségesen kellett etetni, de szerencsére két nappal később ez a probléma is megoldódott.

Az afrikai elefántnak (Loxodonta africana) valamennyi állat közül az egyik leghosszabb terhességi ideje van: 22 hónapig vemhesek, azaz kis híján két évig. Ez talán nem annyira meglepő, ha figyelembe vesszük az állatok méreteit, illetve élettartamukat, ami akár 70 év is lehet.

A kis elefántot március 29-től minden nap dél és négy óra között lehet megnézni, időjárástól függően kint, vagy az elefántházban.



A márciusi szenzációt nagy titoktartás övezte: az Állatkert Facebook-lapján múlt hét csütörtökön játékra invitálták a látogatókat: ki kellett találni, hogy milyen új jövevények lesznek láthatók az állatkertben. Segítségképpen pár információt elárultak róluk: hogy Ázsiából származnak, és hogy plüssállat-szerűek. Természetesen a többség egyből arra a következtetésre jutott, hogy panda lesz a jövevény. Nem ez a helyzet, viszont majdnem akkora szenzáció: az indiai oroszlánoknál négyes ikerek születtek, akik hamarosan birtokba vehetik a külföldre költöztetett, a közel két év alatt csaknem 200 kilósra nőtt szibériai tigrisek kifutóját.

Az indiai vagy perzsa oroszlán (Panthera leo persica) az egyik legveszélyeztetettebb nagymacska: szabadon már csak alig 300 példánya él a északnyugat-indiai Gir-erdőben, és még körülbelül ugyanennyi különböző ázsiai és európai állatkertekben.

Egy új állattal frissült a Fura állatok III. - Kétéltűek bejegyzés :)

Imádkozósáskák

Következő héten már ígérem, lesz rendes bejegyzés is, addig is itt egy pár kép imádkozósáskákról :)

Az imádkozósáskáknak valójában nem sok közük van a valódi sáskákhoz, sokkal közelebbi rokonságban állnak a csótányokkal. Valamennyien ragadozók, elülső pár lábaik ennek megfelelően fogólábakká módosultak, amivel igen ügyesen tudnak elkapni akár repülő rovarokat is. Embert nyilván nem esznek, de azért elég fájdalmas tud lenni, ha a fogazott kis lábszáraikat valakinek az ujjába mélyesztik...
 

Imádkozó sáska (Mantis religiosa)