Skorpióhal Nyíregyházán

Igazi halritkaság, lila skorpióhal (Rhinopias eschmeyeri) érkezett a Nyíregyházi Állatparkba. Magyarországon először mutatják be ezt a viszonylag nehezen tartható halfajt.

A lila skorpióhalat délkelet-ázsiai vizekből fogják be, onnét szállítják Japánba, onnét pedig a világ többi tájára.

Őszintén szólva, azt hiszem ez a hal is bekerülhet a top 10-es fura halak listába (csak rá kell nézni, remélem érthető, mire gondolok). Mindenesetre a fura kinézetbő haszna is származik: feje tetjén elhelyezkedő szemeivel csak 360 fokos szögben látja maga körül a terepet! Ami azért nem rossz, valljuk be.

Ezen kívül nem igazán szeret úszni (ami viszont a halaknál elég ritka, ha egy kicsit belegondolunk), ehelyett inkább mellúszói segítségével kúszik és ringatózik a vízben. Nem túl meglepő módon ragadozó (ilyen kinézettel... bár a mintája elrejti, azért lerí róla, hogy nem algát eszik), viszont vadászatra nem a fogait használja, hanem kinyitja a száját és beszippantja az áldozatot.

Sajnos most csak ennyit találtam róla, de később lehet, hogy még bővítem a bejegyzést.

Csimpánz-családfakutatás

kelet-afrikai csimpánz

A Veszprémi Állatkert honlapján olvasható hír szerint az EAZA (Európai Állatkertek és Akvárium Szövetsége, European Association of Zoos and Aquaria) széleskörű genetikai vizsgálatokba kezdett, aminek eredményei alapján az állatkertekben tartott csimpánzok pontos alfaji besorolását, illetve családfáját szeretnék felállítani. A genetikai felmérésben a Veszprémi Állatkert hét csimpánza is részt vesz.

És akkor egy rövid kis összefoglaló a csimpánzokról:


A csimpánz szó az emberszabásúak egyik rendjét jelöli, amelybe két faj tartozik (mellesleg az ember két legközelebbi rokona): a közönséges csimpánz (Pan troglodytes) és a bonobó vagy törpecsimpánz (Pan paniscus).

Nyúllak a Fővárosi Állat- és Növénykertben

Az "állatkert" szó hallatán a legtöbben egzotikus, trópusi és sarkvidéki állatokra gondolnak, mint példéul a pingvin, az elefánt vagy a zsiráf. Azonban manapság az állatkertek nem csak távoli tájak állatait mutatják be, hanem a háziállatokat is, ami -  lássuk be - nem hülyeség, ha arra gondolunk, hogy az emberek nagy része manapság már inkább városban él, ahol nincs lehetőségük a háziállatok megismerésére.

Ilyen, háziállatokat bemutató része a Fövárosi Állat- és Növénykertnek a Parasztudvar, ami most a nyulakat bemutató Nyúllakkal bővült.
A budapesti állatkertben kerek száz éve - 1912-ben, Lendl Adolf kezdeményezésére - hozták létre a Parasztudvart, ahol manapság a látogatók főleg őshonos magyar háziállatokat láthatnak, mint például a mudi (bár ami azt illeti szegény kutyának nem sok helye van ott...), a cigája juh, a hucul ló, mangalica, stb.


A nyúlfélék egyébként az egész világon elterjedt állatok, az Antarktiszon, Auzstrálián és az óceániai szigetvilág kivételével mindenhol őshonosak. Ez utóbbi helyekre az ember vitte be a nyulat, s természetes ellenségek hiányában jól el is szaporodtak és tönkrevágtak nem egy szigetet (az Antarktiszra nem telepítették be a nyulakat, mielőtt valaki belém kötne).

A nyulak sunyi kis állatok, az Ibéria-félszigetről egész Európát meghódították. A nyulak háziasítása valószínűleg egymással párhuzamosan, egyszerre több helyen is végbement, a házinyúl (latinul a szép hosszú Oryctolagus cuniculus var. domestica névre hallgat) őse pedig az üregi nyúl (latinul a nem kevésbé szép, ámde rövidebb Oryctolagus cuniculus névre hallgat. Azóta, mint húsvétkor láthatjuk is, sokféle nyulat tenyésztettek ki, vannak óriásnyulak, törpenyulak, frizurás nyulak, feket-fehér-tarka nyulak, rövidfülű meg hosszúfülű nyulak, meg olyanok is, amik csokitojást tojnak.

Szeretném felhívni a figyelmet erre a cuki kis nyúlra. Ő egy észak-amerikai törpenyúl (Brachylagus idahoensis), a világ legkisebb nyúlfajtája, maximum 25-30 cm-re nő meg. Régebben Washington állam egy kis területén élt szabadon, később szabadon kihaltnak nyilvánították, miután az utolsó pár szabadon élő példány befogták fogságban való szaprítás céljára. Azóta egy visszatelepítési program is indult, melynek keretében már több ilyen törpenyuszit is szabadonengedtek eredti élőhelyükön, de a faj sorsa továbbra is kétséges.

Don Merton emlékére

Kinek mond valamit Don Merton neve? Sajnos nem hiszem, hogy sokaknak (tisztelet a kivételnek). Én is csak pár napja olvastam róla a Nálatok élnek még állatok? című könyvben. Sajnos úgy tűnik, Magyarországon kevesen ismerik, magyarul nem is nagyon találtam róla anyagot, viszont úgy gondolom, hogy ő egy olyan ember, aki mindenképp megérdemel egy bejegyzést.

Kacsacsőrű emlős

A kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus) a természet (vagy Isten, ki miben hisz) fura játéka. Még az átlag ausztrál állatoknál is furább, csak a tojásrakó sün tesz túl rajta, de azon az állaton meg még én nem tettem túl magam annyira, hogy írni tudjak róla. Nem csak én gondolom így, amikor az első kacsacsőrű emlőst (mennyivel jobb az angol neve, 'platypus', rövidebb és nem is nyelvtörő) Nagy-Britanniába szállították, az emberek azt gondolták, hogy valaki egy madár csőrét viccből egy emlős testére ragasztotta és nem is létezik ilyen állat (pedig még nem is láttak tojásrakó sünt!).

A magyar nevét a csőréről kapta, ami valóban hasonlít a kacsáéra, azonban nem szaruból, hanem kemény bőrből vannak, ennek megfelelően sokkal érzékenyebb is. Aztán van négy úszóhártyás lába (engem a vidra lábaira emlékeztetnek). Szőrös, mint a többi (normális) emlős. A farka meg némileg a hódéra emlékeztető alakú. Röviden összefoglalva: igencsak morbid állatka ez a kacsacsőrű emlős, már kinézetre is. De ez még nem minden!

Denevérvirág a Nyíregyházi Állatparkban

Eddig csak állatokról volt szó, de ez most változni fog. A növények ugyan aránylag kevesebb embert érdekelnek (pedig jó részük nem is tanult növénytant...úgyhogy ezt arra tudom visszavezetni, hogy nem mozognak, nem ugranak rá senkire, megsimogatni sem izgalmas őket, stb.), de az állatkertekben növények is vannak. És növényfajok is ki tudnak halni, azokat is védeni kell, stb.

A képen is látható növény a denevérvirág (Taccachantrieri), ázsiai növény, a kínai Yunnan tartomány trópusi esőerdeiben nő, az árnyékos helyeket kedveli és most virágot bontott a Nyíregyházi Állatpark Zöld Piramisában (még egy ok, amiért érdemes elmenni oda).

Nevét nem nehéz kitalálni honnan kapta, csak rá kell nézni a virágára, megtévesztésig hasonlít egy denevérre (szerintem amúgy nem, de sok mással se értek egyet). Álatlában kb másfél méter magasra nő meg, az év meleg hónapjaiban 6-12 virágot nevel (arra vonatkozóan nem találtam semmit, hogy mennyi ideig virágzik). Ezen kívül még talán azt érdemes megemlíteni, hogy rizómás növény, ami azért érdekes, mert láthatóan nem haraszt (nem mintha sokat értenék a növényekhez, de a magasabbrendű növények általában gyökérrel rendelkeznek, nem gyöktörzzsel, de javítsatok ki, ha tévednék).

At the edge of existence - baiji

A sósvízi delfineket mindenki ismeri - tudjuk, hogy rendkívül intelligens és játékos állatok; szeretnek ugrálni; egyes fajaik jól idomíthatóak; nem halak, hanem emlsők; tudjuk, hogyan néznek ki, stb. Az édesvízi vagy folyami delfineket viszont kevesebben ismerik.

Nem csoda, hiszen jóval kevesebb is van belőlük. Egy fajuk él a kínai Jangce folyóban, kettő Indiában (egy a Gangeszben, egy pedig az Indusban), egy a dél-amerikai Amazonasban és van egy faj, ami a szó szoros értelmében nem folyami delfin, hiszen a tengerben él, viszont a sekély, partmenti vizeket részesíti előnyben. Ez a delfin Dél-Amerika keleti partvidékén él.