Az olinguito felkutatására indított expedíció a Smithsionan Intézet múzeumából indult el, amikor a kutatást vezető Kristofer Helgen rájött, hogy több tévesen olingóhoz tartozónak azonosított bőr és koponya pihen a fiókokban. Elhatározta, hogy utánajár a dolognak, és csodák csodájára már a kutatás első éjszakáján sikerült találkozniuk az olinguitóval. Az új fajként való leírásra azonban várni kellett, amíg a DNS-vizsgálatok is alátámasztották az elképzeléseket.Az új fajok felfedezése korántsem olyan nagy esemény, ha például rovarokról van szó, viszont eddig ismeretlen (vagy esetünkben nem leírt) emlősöket, főleg ragadozókat meglehetősen ritkán találnak.
Az olinguito rendszertanilag a mosómedvefélékhez tartozik, ő a család legkisebb (nagyjából egy kilós) tagja. Így taxonómiailag a ragadozók közé tartozik, ennek ellenére főleg levelekkel és gyümölcsökkel táplálkozik, ritkábban rovarokat is elfogyaszt. A legtöbb dél-amerikai emlőshöz hasonlóan éjszakai életmódot folytat, és főleg magányosan él.
Az eddigi adatok alapján Kolumbia és Ecuador köderdeiben él, így élőhelyének elvesztése ezt a fajt is erősen fenyegeti. A Helgen által vezetett kutatócsoport becslése szerint az eredeti élőhelynek körülbelül 42%-át már urbanizálták vagy mezőgazdasági területté alakították, így az olinguito nem igazán érezheti magát biztonságban.
Források:
smithsonianmag.com
smithsonianscience.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése