Boldog orrszarvú-napot!

Ma, szeptember 22-én van az orrszarvúak napja. Ennek örömére úgy gondoltam, hogy szentelek egy bejegyzést ezeknek a jól ismert állatoknak. Az ünneplés talán kicsit erős szó lenne, ugyanis az orrszarvúak helyzete nem a legbiztatóbb...

Az orrszarvúak jelenleg két földrészen, Afrikában és Ázsiában élnek, és öt fajuk ismert: a jávai, a szumátrai, a fekete, a fehér és az indiai. Ezeket az állatkertekben is népszerű, nagytestű állatokat valószínűleg senkinek nem kell külön bemutatni általánosságban, vannak azonban érdekességek, amiről kevesen tudnak, és a kétségbeejtő helyzetükről is érdemes szót ejteni.

Fura állatok IV. - Hüllők

A halak és a kétéltűek után jöjjenek a hüllők a Fura állatok sorozatban! Hogy őszinte legyek, itt egy kicsit meg kell erőltetni a fantáziámat, mert hüllő-téren nem igazán vagyok otthon, de azért sikerült összeszednem pár érdekességet :)

Kezdjük a tüskés békagyíkkal (Phrynosoma cornutum). Észak-Amerika meleg, száraz vagy félszáraz élőhelyein (sivatagokban, sztyeppéken) élő, igencsak lapos és tüskés teremtmény. Különlegessége, hogy ha fenyegetik, vérsugarat lő a szeméből körülbelül másfél méter távolságra, amit még irányítani is tud. A nemnek még legalább három másik faja is képes erre, sőt, van, amelyik még a szájából is képes vért fecskendezni. Egyébként amellett, hogy megriasztja az üldözőt, a vér kutyafélék számára kellemetlen vegyületeket is tartalmaz.

Macskakalauz - az oroszlánokról

A macskaféléket mindenki ismeri (gondolom), és közülük is általában a legnagyobb népszerűségnek az állatok királya, az oroszlán (Panthera leo) örvend. Képe a legtöbb ember képzeletében összekapcsolódik az afrikai szavannákéval, azt azonban kevesen tudják, hogy Ázsiában is élnek oroszlánok, sőt, az itthoni állatkertekben kivétel nélkül ázsiai állatokat láthatunk.

Olinguito - egy új faj Dél-Amerikában

35 éve először új ragadozó fajt fedeztek fel a dél-amerikai Andok hegységben a Smithsonian Intézet kutatói. Illetve, ha egészen pontosak akarunk lenni, magával a fajjal már korábban is találkoztunk - a bizonyítékok szerint a '60-as években állatkertről állatkertre járt egy nőstény példány, amely nem akart egyetlen "fajtársával" sem szaporodni. Ennek az az egyszerű oka volt, hogy a nőstény olinguitót összekeverték egy viszonylag közeli rokon fajjal, az olingóval.

Az olinguito felkutatására indított expedíció a Smithsionan Intézet múzeumából indult el, amikor a kutatást vezető Kristofer Helgen rájött, hogy több tévesen olingóhoz tartozónak azonosított bőr és koponya pihen a fiókokban. Elhatározta, hogy utánajár a dolognak, és csodák csodájára már a kutatás első éjszakáján sikerült találkozniuk az olinguitóval. Az új fajként való leírásra azonban várni kellett, amíg a DNS-vizsgálatok is alátámasztották az elképzeléseket.

Könyvajánló - Jared Diamond: A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása

Jared Diamond manapság talán a legnépszerűbb író, aki ismeretterjesztő könyvek írásával foglalkozik. Eredetileg élettant tanult, de jártasságot szerzett ornitológiában, antropológiában, geográfiában, evolúcióbiológiában, és nyelvészettel is foglalkozott. Könyvei is igyekeznek minél több tudományterületet összefogni, és a Harmadik csimpánz-ra ez hatványozottan igaz, hiszen az ember származása és szokásai, a könyv fő témája, nem vizsgálható csupán egy-két szempontból.

A Harmadik csimpánz felemelkedése és bukása "korunk teremtéstörténete", ahogy az író nagyon találóan megjegyzi valahol a könyv elején. Azzal nagyjából mindannyian tisztában vagyunk, hogy az élővilágban az állatok közé tartozunk, és az emberszabású majmokkal vagyunk a legközelebbi rokonságban. Az, hogy a gorillához vagy a csimpánzhoz állunk-e közelebb, hosszú ideig vita tárgyát képezte az antropológusok között, mára azonban a molekuláris biológiai módszerek egyértelmű választ adtak: a csimpánz a legközelebbi rokonunk. Mégpedig olyannyira, hogy genetikai anyagunk csupán 1,6%-ban tér el egymástól, ami nagy valószínűséggel csak néhány génnyi eltérést jelent. Szigorúan rendszertani szemszögből nézve ez annyit jelent, hogy a csimpánz és az ember gyakorlatilag ugyanabba a nemzetségbe tartozik...

Manila nemet mond az elefántcsontra

Június 21-én tíz óra harminc perckor a Fülöp-szigetek öt tonna elefántagyart fog megsemmisíteni. Ezzel a Föld első elefántcsont-felhasználó országává válik, mely lemond nemzeti készletéről. Sokak szerint ez a lépés óriási pazarlás, tekintve, hogy az elpusztult állatokat természetesen nem hozza vissza az életbe, öt tonna pedig igen tetemes mennyiség (bár valójában kevesebb, mint a fele az ország tartalékainak, de a többinek rejtélyes módon lába kélt). Én viszont úgy vélem, hogy még ha pazarlás is (ezt mondjuk nem lehet tagadni), attól még hatalmas jelentőségű szimbolikus lépés a kormány részéről.

Minden évben több ezer elefánt esik áldozatul orvvadászoknak, hiszen az elefántcsont iránt egyre nő a kereslet - Kína például most jelentette be, hogy az eddiginél többre tartana igényt.

A National Geographic honlapján olvashattok többet a dologról.

Kis zsiráf a Fővárosi Állatkertben

Május 18-án zsiráfborjú született a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A 170 centiméteres "apróság" nemét egyelőre nem tudni, de nemsokára már a látogatók is megnézhetik a kis zsiráfot.

Az állatkertben is lakó Rotschild-zsiráfok veszélyeztetett állatok: természetes élőhelyükön (Uganda, Kenya és Dél-Szudán szavannáin) már csak körülbelül 700, állatkertekben pedig mintegy 450 példány él. Budapesten rendszeresen szaporodnak a zsiráfok: a kis jövevény a huszonnyolcadik zsiráfborjú a fővárosban.

Forrás:
a Fővárosi Állat- és Növénykert honlapja