Rovarfogó növények

Ez a bejegyzés három okból fog most a növényekről szólni:
1. mert eddig még csak egy növényes bejegyzés volt, a nyíregyházi denevérvirágról
2. mert érdekesek
3. nem utolsó sorban azért, mert csütörtökön vizsgázom növényrendszertanból, és van négy rovarfogó növényes tételünk

enyves szegfű

szagos golgotavirág

Először is: miért dönt úgy egy növény, hogy a fotoszintézis mellett húsevésbe kezd? Általában azért, mert a talaj, amin nő, valamilyen tápanyagban (főleg nitrogénben) szegény, és ezt igyekeznek pótolni az elfogott és megemésztett állatokból. Ezen kívül a rovarfogás védekezésképpen is kialakulhat: ilyenkor a növény ragacsos nedvet választ a védeni kívánt felület alá, amibe a rovarok beleragadnak, de emésztőenzimeket általában nem termelnek, így tápanyagként nem hasznosítják az áldozatokat. Erre a jelenségre (amit prokarnivóriának nevezünk) példa az enyves szegfű (Lychnis viscaria) vagy a szagos golgotavirág (Passiflora foetida).

A tényleges húsevők, akik nem csak elkapják, de meg is emésztik az áldozatukat, változatos technikákat dolgoztak a rovarok (és más állatok) elkapására. Vannak, akik ragacsos anyagokkal vadásznak, mások magukba fullasztják a zsákmányt, vagy éppen szó szerint "elkapják" - ki gyorsabban, ki lassabban.

vénuszlégycsapó

Az egyik legismertebb (ha nem a legismertebb) rovarfogó növény a vénuszlégycsapó (Dionaea muscipula). Eredetileg Észak-Amerika lápos-mocsaras területein él ez a növény, de manapság a virágkereskedésekben is gyakran látni, bárki beszerezhet magának két-háromezer forintért egyet. Ez a növény az elkapós mechanizmus mellett voksolt: a módosult levelek belső felén háromszög alakban három érzéktüske meredezik, ha ezekből legalább kettőhöz hozzáér a rovar, miközben a leveleken rohangál, akkor rázáródik a csapda.

tőzeghínár

A vénuszlégycsapó közeli rokona a tőzeghínár (Aldrovanda vesiculosa) az óvilági vizekben (hazánkban például a Somogy megyei Baláta-tóban) kapkodja a rovarokat. Az általa használt módszer hasonló az előzőhöz: ha a vízben úszkáló állat megérinti az érzékszőröket, a módosult levéllemezekből álló csapda zárul rá.

kereklevelű harmatfű

Szintén honos Magyarországon a harmatfűfélék családja: a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) még pár helyen előforduló védett növény hazánkban, a hosszúlevelű harmatfű (Drosera anglica) azonban minden valószínűség szerint már kipusztult az országból. A név beszédes: ezek a növények a ragasztva vadászós módszert választották. Leveleik mirigyszőrökkel (tentákulumokkal) fedettek, melyek végén pici ragadós cseppek csillognak, amik odavonzzák a rovarokat, amik aztán szépen beleragadnak és megemésztődnek.

harmatlevél

 Hasonló technikával vadászik, de még véletlenül sem összetéveszthető a harmatfüvekkel a a Portugáliában, Dél-Spanyolországban és Marokkóban élő harmatlevél vagy lépecske (Drosophyllum lusitanicum). A levelek itt is ragadós mirigyszőrökkel borítottak, amik magukhoz ragasztják és megemésztik a rovarokat, azonban a növény jóval nagyobb, és levelei is sokkal hosszabbak. Virágai sárga színűek.

rádzsa kancsóka
(Nepenthes raja)

Szintén az ismertebbek közé tartoznak a főleg trópusokon élő kancsóka (Nepenthes) fajok. Az ő esetükben a levélnyél viselkedik levélként: megvastagodik és fotoszintetizál, míg a levéllemezből képződik a kancsó, és a felette elhelyezkedő fedő. Ez utóbbinak feladata, hogy megelőzze az eső bekerülését a kancsóba, így megelőzi a benne levő folyadék felhígulását. A kancsó peremén mirigyes, váladékot termelő szőrök vannak, alattuk pedig lefelé álló pikkelyszőrök, amin megcsúszva a gyanútlan áldozat egyenesen a kancsó aljára kiválasztott, emésztőenzimes folyadékba szánkázik, ahol aztán természetesen megfullad és megemésztődik. Érdekesség, hogy egyes szúnyoglárvák ellenállnak ezeknek az emésztőenzimeknek, és vígan éldegélnek a kancsókban, válogatva a beeső rovarok közül. Egy másik érdekesség, hogy a legnagyobbra megnövő kancsóka-félékben akár két liter folyadék is lehet, és kisebb emlősöket (például patkányokat) is zsákmányolnak.

pásztortáska

Kevesen tudják, hogy a mindenfelé közönséges pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) is "vérengző" vadász - csakhogy nem kifejletten, hanem még magkorában. A magok ugyanis ragadós anyagot választanak ki, amivel az apró rovarokat magukhoz ragasztják, majd megemésztik.

bíbor kürtvirág

A kürtvirág-félék (Sarracenia) fajok, például a bíbor kürtvirág (Sarracenia purpurea) Észak-Amerikában élő ragadozó növények, melyek a kancsókákéhoz hasonló technikát fejlesztettek ki a rovarok elkapására: leveleik tölcsér alakúvá nőttek, a tölcsér szája felett pedig itt is megtalálható a felhígulástól védelmező fedő rész. A rovarokat többféleképpen is csalogatják: egyrészt a levelek piros mintájával, másrészt pedig a tölcsér pereménél elhelyezkedő nektár- és illatanyag-termelő struktúrák termékeivel. A tölcsér alján itt is emésztőenzimekkel telt folyadék található.

apró rencerojt

Az apró rencerojt (Genlisea margaretae) egy Afrikában, trópusi esőerdőkben élő kicsi növény. Tőrózsájában kétféle levél található meg: a normálisak (azaz veszélytelenek) oválisak, míg a ragadozók az avarban kúsznak és csőszerűek. A csőben befelé álló szőrök vannak, legbelül pedig emésztőmirigyek. Érdekességük, hogy gyökeret nem növesztenek, és nem rovarokat fognak, hanem főleg egysejtűeket.

közönséges rence

Az utolsó bemutatott növény a hazánk vizeiben is megtalálható közönséges rence (Utricularia vulgaris). Neki is a levelei módosultak rovarfogásra: a sallangos levelek némelyike pár milliméteres nagyságú hólyaggá alakult át, amiket érzékserték vesznek körül. Ha a vízben úszkáló állat véletlenül hozzáér valamelyikhez, a hólyag fedele kinyílik, és a bent levő rendkívül alacsony nyomás következtében az áldozatot mintegy beszippantja a csapdába, aztán pedig kényelmesen megemészti. A csapdázás különlegessége, hogy meglehetősen gyors: a rencések környékén ezért halk plattyogást lehet hallani, ahogy a csapdák rázáródnak az áldozatokra, akit érdekel itt megnézhet róla egy videót.



Források:
Wikipédia
növényrendszertan jegyzet