Következzen a Fura állatok sorozat ötödik része, méghozzá a madarak főszereplésével. Ha jobban belegondolunk, a madaraknak (majdnem) mind vannak különleges tulajdonságai, elég ha csak az állatvilágban egyedülálló tollazatra vagy csőrre gondolunk, és a levegőt is egyedül a madarak képviselői tudták tömegesen és szinte tökéletesen meghódítani. Vannak azonban még közöttük is fajok, amelyek táplálkozás vagy kinézet szempontjából hátborzongatóak.
Legyen első a csuklyás poszáta (Mimus macdonaldi), ez az ártatlan kinézetű, de alkalmanként vérengző madár a Galapagos-szigetekről, egészen pontosan Española és Gardner-by-Española szigetekről. Normális esetben gerinctelenekkel, bogyókkal, rovarokkal táplálkozik, étrendjét azonban (főleg a száraz évszakban) vérrel egészíti ki, amit fókák (vagy akár emberek!) sebeiből, illetve tengerimadár-fiókákból szív ki.
A vámpírpinty (Geospiza difficilis septentrionalis) szintén a Galapagos-szigeteken él, a Farkas- és a Darwin-szigeten. A hegyescsőrű földipinty egy nagyon távoli alfaja, melynek egyedei - nevükből is kikövetkeztethetően - rendszeresen más madarak, főleg egyes szulafélék vérét isszák. Mivel utóbbiak nem igazán tanúsítanak ellenállást ezen viselkedés ellen, valószínűsíthető, hogy ez a parazitizmus egy korábbi szimbiózisból alakulhatott ki, amikor a pintyek még az élősködőket távolították el a szulák bőréről.
A következő madár, a sisakos szarvascsőrű madár (Rhinoplax vigil) nem annyira az életmódja, inkább a kinézete miatt került a listára. Úgy értem... nézzetek csak rá! A nevét, akárcsak a többi szarvascsőrű madár, a csőr tetején látható kiemelkedésről kapta, ami a csupasz torokfolttal együtt meglehetősen bizarr kinézetet kölcsönöz Ázsia legnagyobb szarvascsőrű madár-fajának.
Szintén a külseje miatt került a listára a Sri Lanka-i békaszájú (Batrachostomus monilinger). Ennek a madárnak is beszédes neve van: a feje ugyanolyan széles, mint a teste, a csőre pedig majdnem ugyanolyan széles, mint a feje. Ráadásul a hangja is megtévesztően hasonlít a békabrekegésre... Éjszakai életmódot él, Sri Lanka és Délnyugat-India sűrű esőerdeiben. A hímet és a nőstényt tollazatukról lehet megkülönböztetni: a tojó tollai vörösesek, míg a hímekén inkább szürkés színűek.
A kea (Nestor notabilis) Új-Zéland magashegységeiben élő papagájfaj, nevét a messzire elhallatszó keee-a kiáltásairól kapta. A fura madarak közé két okból is illik: egyrészt a téli időszakban ha nem találnak elegendő táplálékot (rovarokat, magokat, virágokat), hajlamosak megtámadni a békésen legelésző birkákat (márpedig abból arrafelé jó sok van). A másik ok pedig az, hogy a keák társadalmi rendszerében megtalálható egy olyan dolog, ami az emberi mindennapok hétköznapi része, ám a madárvilágban ettől az egy kivételtől eltekintve ismeretlen: hogy a hierarchia élén álló madár dolgoztatja a rangban alatta állókat.
Források:
Wikipédia
listverse.com
weirdworm.com
ARKive
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése