A Lord Howe-szigeti botsáska a Föld egyik legritkább (és egyben az egyik legtermetesebb) rovarfaja, amit ráadásul nagyjából nyolcvan éven keresztül kihaltnak hittek.
A
Fővárosi Állat- és Növénykertbe nemrég érkezett 200 darab ennek az elképesztő történettel rendelkező óriásrovarnak a petéiből, így az európai állatkertek közül elsőként csatlakozhatott a Lord Howe-szigeti botsáska szaporítóprogramjához.
Sajnos magáról az állatról nem sikerült kifejezetten sok információt kiderítenem (vagy mondjuk inkább úgy, hogy kifejezetten keveset sikerült), mindössze a méretét (12-15 centi hosszú, hogy az
IUCN Vörös Listáján súlyosan veszélyeztetettként (
Critically Endangered) szerepel, illetve hogy éjszakai állat és nincs szárnya, úgyhogy gondoltam, leírom a történetét, amit egyébként Jane Goodall
Nálatok vannak még állatok? című könyvében is megtalálhattok.
A Lord Howe-szigeti botsáska eredetileg a Lord Howe-szigeten élt (ki nem találtátok volna, mi?), ami kb. 600 kilométerre az ausztrál partoktól keletre fekszik a Tasmán-tengeren. Aranyos kis (15 km
2-es) lakatlan sziget, 1788-ban fedezték fel, és az 1800-as évek közepén érkeztek az első állandó telepesek, majd a bálnavadász hajók utánpótlás-feltöltő helye lett, egészen az 1870-es évekig, amikor a bálnavadászat elkezdett kevésbé jövedelmező iparág lenni.
A Lord Howe-szigeti botsáskát magát 1885-ben katalgozálták, az ott lakó emberek egyébként nemes egyszerűséggel
tree lobster-nek, azaz "fahomár"-nak nevezték. Angol nevük után (
Lord How Island Stick Insect) pedig LHISI-nek is szokták rövidíteni (azért lássuk be, hogy ezt tényleg rövidebb ideig tart kimondani).
Szóval, a LHISI-k csillaga 1918-ban áldozott le, amikor is egy hajótörés következtében patkányok kerültek a szigetre, és szimplán felzabálták a botsáskákat (meg nyilván egy csomó minden mást is, főleg tengeri madarak tojásait). Így aztán a botsáskák 1930 körül felkerültek a kihalt állatok listájára, mivel nagyjából tíz éve senki nem látott belőle élő példányt.
Na, de akkor hogy kerültek mégis elő?
A Lord Howe-szigettől délkeletre fekszik egy kiemelkedő sziklaszirt, ami a Balls Pyramid névre hallgat. Vállalkozó szellemű emberek ezt a sziklát megmászták, nem is egyszer (nekem ugyan már attól is tériszonyom van, ha ránézek, de sebaj, ízlések és pofonok), és volt aki azt állította, hogy látott ott néhány óriási botsáskát.
Ez a hír felkeltette néhány kutató érdeklődését, így 2001-ben indult egy expedíció (tagjai: Nicolas Carlile, David Priddell, Dean Hiscox) azzal a céllal, hogy bebizonyítsa, hogy a Lord Howe-szigeti botsáska
nem él azon kopár sziklán, és az egész csak mese. Ennek ugyan pont az ellenkezőjét sikerült bizonyítani, ennek ellenére (vagy éppen ezért, nézőpont kérdése) az expedíció sikeresnek volt mondható.
Ezután két éves hosszú harc következett a bürokráciával, majd 2003-ban egy újabb expedíció be is gyűjtött két párt az értékes és ritka botsáskákból: egy párt Sydney-be küldtek (ezek később sajnos elpusztultak), egyet pedig Melbourne-be. Ez utóbbi pár stílusosan az Ádám és Éva nevet kapták és valamennyi ma látható Lord Howe-sziget botsáskának ők az ősei. Éva később megbetegedett és bár sikerült megmenteni, betegsége után már nem rakott le olyan petéket, amelyekből utódok keltek volna ki; a szaporítási program azonban mégis sikeresnek mondható, hiszen már több száz felnőtt egyed, és több mint tízezer pete található ma a világ különböző pontjain.
források:
Fővárosi Állat- és Növénykert
PacificIslands.com
Jane Goodall-Gail Hudson-Thane Maynard: Nálatok vannak még állatok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése