CITES

Csak hogy jelezzem: életben vagyok még, és a blogról se feledkeztem el (csak nincs időm írni), összedobtam egy rövid kis bejegyzést a CITES-ről.
(mellesleg közben a Kis antilopkalauz második részét igyekszem írni, elég lassan haladok)

A CITES-t (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Flora and Fauna), leánykori nevén a Washingtoni Egyezményt 1973 márciusában kötötték Washingtonban. Magyarország 1985-ben írta alá az egyezményt, betartásáért hazánkban jelenleg a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala felelős.

De miért is van szükség rá?


Manapság egyre többen tudják, hogy egyre több ismert, kevésbé ismert, vagy még fel sem fedezett, ám egyformán értékes faj kerül a kihalás szélére is tűnik el a természetből - egészen elképesztő ütemben. A CITES (több más egyezménnyel együtt természetesen) ennek a hihetetlen gyorsaságú fajpusztulásnak igyekszik gátat szabni a veszélyeztetett állat- és növényfajok kereskedelmének ellenőrzésével. Az egyezményt ma már 175 ország írta alá.

Az egyezménynek három függeléke van:

I. függelék: a leginkább veszélyeztetett fajok tartoznak ide, melyek a kihalás szélén állnak. Ezeknek a fajoknak gyakran csak pár tíz vagy pár száz egyede él szabadon. Befogásuk, vadászatuk, élő állat és részeik, származékaik, és a belőlük készített terméke, preparátumok importja, exportja,  kizárólag természetvédelmi célból engedélyezhető, egyébként szigorúan tilos. Ebbe a kategóriába tartozik például az indiai és az afrikai elefánt, bizonyos orchidea-fajok, a jácintkék arapapagáj, a gorillák, illetve a tengeri teknősök.

II. függelék: ide olyan veszélyeztetett állat- és növényfajok tartoznak, melyek helyzete ugyan nem túl rózsás a kereskedelem miatt, de nem is kritikus. Kereskedelmük szigorúan szabályozott, tudományos felmérések alapján meghatározott mennyiségig (export kvóta) külön engedélyekkel forgalomba kerülhetnek. Ide tartozó fajok pl.: nagy fehér cápa, Hartmann-zebra, amerikai fekete medve, afrikai szürke papagáj.

III. függelék: Ezen a függeléken olyan fajok szerepelnek, melyeknek egy adott országban élő állománya veszélyeztetett, de a helyi természetvédelem nem elég erős ahhoz, hogy a fajt a kereskedelem káros hatásaitól megvédje, ezért a védelemhez nemzetközi segítséget igényel. Ide tartozó fajok pl.: kétujjú lajhár, cibetmacska.

Mivel az Európai Uniónak a természetvédelemre vonatkozóan eltérő a szabályozása, az uniós országokban gyakran használnak másféle beosztást is (nehogy már túl egyszerű legyen a dolog). Így a CITES I., II., III. függelékek megfelelnek az EU-s A, B és C kategóriának. A D kategóriába olyan fajok tartoznak, melyeknél hosszabb távú megfigyelésre van szükség annak érdekében, hogy el lehessen dönteni: rászorul-e a védelemre vagy nem. Ezen kívül persze, hogy még bonyolultabb legyen, az EU-s szabályozás bizonyos fajokat (pl.: hiúz, farkas, böjti réce) átsorolt a B vagy C kategóriából (azaz II. vagy III. függelékből) az A-ba (vagyis az I. függelékbe), így azokra is a legszigorúbb természetvédelmi és kereskedelmi előírások vonatkoznak.

Hivatalos CITES honlap

Források:
Wikipédia
Angol Wikipédia
CITES magyar oldala

p.s. bocsánat a rövidség miatt, nem volt több időm :(