Özönnövények Magyarországon

Inváziós fajnak nevezzük az olyan állat- és növényfajokat, amelyek eredeti élőhelyükön kívül megtelepedve kiszorítják az ott őshonos állat- vagy növényfajok egy részét, mivel az adott élőhelyen nincsenek parazitáik, ragadozóik, viszont az életkörülmények nagyon is megfelelnek nekik.
Összeszedtem ide a tíz legismertebb özönnövényt.

Mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima): Ázsiából, egészen pontosan Kínából érkezett fafaj. Gyors növekedésű fafaj, dísznövénynek hozták be, de kiszabadult a kertekből és utcákról. Neve, az ailanthus egy indonéz nyelv (az ambonéz) ailanto szavából származik, melynek jelentése 'égig érő fa'. A nemzetség egyéb fajai Délkelet-Ázsiában széles körben elterjedtek.

Fehér akác (Robinia pseudoacacia): bár mára már annyira elterjedtté vált fafaj, hogy sokan tipikusan magyar fának gondolják, valójában behurcolt fa, melyet Észak-Amerikából hoztak hazánkba a 18. században, az Alföld futóhomokjainak megkötésére. Melegigényes fafaj, a gyökerében élő nitrogénkötő baktériumok segítségével növeli a talaj nitrogéntartalmát, ami sok őshonos növényfajnak kedvezőtlen.

Selyemkóró/selyemfű/vaddohány (Asclepias syriaca): szintén Észak-Amerikából behozott gyomnövény, amelynek irtása törvény alapján kötelező, annak ellenére, hogy mézelő növénynek kiváló. Agresszívan terjeszkedve kiszorítja az őshonos növényfajokat

 Paralgfű (Ambrosia artemisiifolia): talán senkinek nem kell bemutatni a hazánkban talán a legismertebb és egyik legelterjedtebb gyomnövényt, melynek irtása szintén kötelező. Pollenje allergiás reakciókat okoz. Szintén Észak-Amerikából került Európába, Magyarországon a 20. század elején jelent meg. A magas nitrogéntartalmú, zavart területeken egyeduralkodó, az idő előrehaladtával az őshonos fajok kiszorítják.

Amerikai alkörmös (Phytolacca americana): ahogy a neve is mutatja, Amerikából került hazánkba, eredetileg dísznövényként ültették. Bogyóit egy darabig ételfestésre, borok színezésére használták, azonban miután kiderült, hogy mérgező anyagokat (triterpénszaponint és lektint) tartalmaz, betiltották.

 Kanadai aranyvessző (Solidago canadensis): szintén az Észak-Amerikai kontinensről került hazánkba, eredetileg dísznövényként, de mára az egész országban vadon is megtalálható vizes élőhelyeken.

Keskenylevelű ezüstfa (Eleaegnus angustifolia): a Földközi-tenger vidékéről behozott fafaj, korábban tömegesen ültették dísznövényként, aztán sok helyről kivadult. Nagy tűrőképességű faj, rossz talajokon, városi parkokban is megél. Leveléből magas vérnyomás elleni teát főznek.

Egynyári seprence (Stenactis annua): Észak-Amerikából származó, mára már Európában is széles körben elterjedt faj. A fényben gazdag, kissé zavart helyeket kedveli. A kevésbé ártalmas özönnövények közé tartozik: nem okoz komoly allergiát, mezőgazdasági károkat, és nem lepi el nagy tömegben az élőhelyeket.

Süntök (Echinocystis lobata): Észak-Amerikából behozott gyomnövény, főleg a nedves, fényben gazdag helyeket kedveli. A zavarást jól tűri. Régebben dísznövényként ültették, azonban kivadult a kertekből.

Kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum): eredetileg Közép-Ázsiában élő növény, melyet dísznövényként hoztak Európába. Hazánkban szerencsére nem túl gyakori, ugyanis rendkívül veszélyes, és irtása is költséges, bonyolult. Akár 5 méter magasra is megnövő növény, akkora mennyiségben tartalmaz a zellerfélékre jellemző méreganyagot (furanokumarinokat), hogy elég csak hozzáérni a növényhez, hogy pár órán belül égési sérülések, hólyagok jelenjenek meg a bőrön; szembe kerülve pedig vakságot okoz.