Kis antilop-kalauz II.

Jó nagy szünet után, de folytatódik a szemezgetés az afrikai antilopfajok közül.
A sorozat első részét itt megtalálod.

5. Kob-félék
A puku (Kobus vardonii) Namíbia, Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság déli részének füves szavannáin él. Az IUCN Vörös Listáján státusza veszélyeztetettség közeliként ('Near Threatened') van megjelölve. Ezek a (kép szerint) igencsak bárgyú kinézetű antilopok nagyjából 80 centi magasra nőnek meg. A hímek, melyek rövid, kissé görbülő szarvakat viselnek a fejükön, egész évben védik territóriumokat, míg a nőstények 6-20 fős csoportokba verődnek.

A kob (Kobus kob) Szenegáltól Dél-Szudánig, illetve Közép-Afrikában található meg, általában ki nem száradó vizek közelében.  Marmagasságuk 90 cm körül van, a hímek ennél a fajnál is szépen ível szarvat viselnek. Mint az antilopok nagy része, ők is növényevők, a rendszeresen vadászott állatok közé tartoznak (helyzetük az IUCN Vörös Listáján kevésbé aggasztóként ['Least Concern'] van megjelölve), élelemszerzés céljából is lövik, de a sportvadászoknak is kedvelt célpontja.









6. Oryxok

Négy fajukat ismerjük, ezek közül az egyik, a handzsárszarvú oryx (szabad fordítás, latinul Oryx dammah) a vadonban már kihalt ('Extinct in the Wild'). A képen egy (vagyis két) nyársas antilop (Oryx gazella) látható. Afrika nedves és fás szavannáin élnek kisebb csordákban. Egyes hímek territóriumot tartanak fent, ez azonban nem gyakori. A vadászok kedvelt célpontja - a nyugatiak főként a trófeája miatt, míg az afrikaiak a bőre (jó pajzsot lehet készíteni belőle) miatt vadásszák. Ennek ellenére státusza kevésbé aggasztó ('Least Concern').


7. Gazellák
Ez a kategóriába nem csak a Gazella nemzetségbe tartozó fajok értendők, gazellának nevezik például a Nanger és Eudorcas nemzetség egyes képviselőit is.

A dorkászgazella (Gazella dorcas) az IUCN Vörös Listáján sebezhetőként ('Vulnerable') van megjelölve. Észak-Afrikában és a Közel-Keleten elterjedt faj, de több helyen a kihalás fenyegeti, Jordániában például ez az egyik legveszélyeztetettebb állat. Rokonsági köréből a leginkább alkalmazkodott a sivatagi életmódhoz: akár egész életét képes ivás nélkül leélni, ugyanis a táplálékából származó vizet maximális mértékben képes hasznosítani. Viszonylag jól viselik a magas hőmérsékletet, de ha túlságosan perzsel a nap, inkább hajnalban, alkonyatkor, vagy éjszaka aktívak. 








A Thomson-gazella (Eudorcas thomsonii) talán az egyik legismertebb gazellafaj, ennek ellenére természetvédelmi helyzete közel sem megnyugtató: az IUCN Vörös Listáján veszélyeztetettség közelinek ('Near Threatened') van számon tartva. Elterjedési területe főleg Kenyára és Tanzániára korlátozódik, a szavannás, füves területeket kedveli. A nőstények kisebb csordákban élnek, a hímek territoriálisak.



A Kelet-Afrikában elterjedt Grant-gazella (Nanger granti) szintén az ismertebb fajok közé tartozik, viszont helyzete kevésbé aggasztó, mint a Thomson-gazelláé. Több különböző élőhelyen előfordulnak a félsivatagos területektől kezdve a nyílt szavannákig, 2000 méteres tengerszint feletti magasságig. Kisebb csordákban élnek, melyek általában legfeljebb 30 egyedből állnak.




Források:
Buzzle
Animaldiversity
ARKive