A csupasz turkálókról

Nos, ki hallott már a csupasz turkálókról? Kicsi, ronda, szőrtelen állatok (akár a fura állatok listára is felkerülhet), amik a föld alatt élnek (erre utal angol nevük, a naked mole rat is), ergo szemük se nagyon van, vagy legalább is nem látnak vele túl jól. Magyarországon a Fővárosi Állat- és Növénykertben a nemrég megnyílt Varázshegyben, illetve a szegedi Vadasparkban láthatók ezek a kis állatok, ez utóbbi helyen egyébként hazánkban először kölykök is születtek (igaz, csak egy maradt életben az újszülöttek közül, de ne legyünk telhetetlenek).Az IUCN Vörös Listáján helyzetük kevésbé aggasztóként (Least Concern) van megjelölve.

Ő az egyik szegedi lakos, éppen feldobta a talpát (jó, igazából csak alszik). Amúgy az emlősök közt nem éppen jellemző módon a csupasz turkálók nem tudják szabályozni a testhőmérsékletüket.

A csupasz turkáló (Heterocephalus glaber) Kelet-Afrika szavannáinak és füves pusztáinak lakója. Furcsa kinézete - a már említett szőrtelenség, a vaksi szemek, a fülkagyló hiánya és a meglehetősen méretes metszőfogak, amiket a szájától függetlenül tud mozgatni - nem túl meglepő módon a föld alatti életmódra való specializálódás eredményei. A hosszú metszőfogak egyébként nem csak alagútásásra alkalmaska, ezekkel rágcsálja a tápnövényeket is (nyilván, mi mással...), és a kígyók elleni védekezésben is jól jönnek. A csupasz turkálók életük nagy részét a saját maguk által vájt járatrendszerekben tölti, amik több kamrából és az azokat összekötő járatokból állnak. Egyes kamrákat alvásra, másokat WC-nek használnak. A hangokra és a rezgésekre nagyon érzékenyek, ami mondjuk érthető, ellensúlyozni kell valahogy a vakságot.

Táplálékukat a a különböző növény föld alatti részei (gyökerek és gumók) adják, ezekből nyerik a szükséges vizet, inni nem szoktak. Általában csak a belső, vizes részeket rágcsálják, hogy a növény minél tovább életben maradjon és táplálékul szolgálhasson. Fogságban édesburgonyát, különböző gyümölcsöket és kekszet is esznek.

Életmódja igencsak különleges: az emlősök között az ember leszámítva csak a csupasz turkálók nevezhetők államalkotó állatoknak (tudjátok, mint a hangyák). Csak egy nőstény szaporodik, ő a királynő. Vemhessége 70 napig tart, átlagosan 12 kölyköt hoz egyszerre világra, majd négyhetes korukig vigyáz rájuk A kolóniában élő többi nőstény is szaporodóképes, mégsem párzanak amíg a kolóniában maradnak (tehát általában egész életükben), ha jól emlékszem a királynő a vizeletében választ ki egy hormonszerű anyagot, aminek ez a következménye, de majd megnézem otthon és frissítek egyet. Szóval, jól emlékeztem: a királynő egy fejlődésgátló hormont választ ki a vizeletében, és mivel minden állat ugyanazokban a kamrákban végzi a dolgát, a hormon beledörzsölődik a bőrükbe, megakadályozva az ivarérést. A királynőnek tehát nincs más dolga mint utódokat létrehozni, a dolgozók és a katonák pedig megcsinálnak minden mást. Hát nem gyönyörű?

Nem mellesleg a csupasz turkálók akár 30 évig is elélhetnek, ami, valljuk be, elég sok egy átlagos rágcsálóhoz képest (mondjuk kb. tízszer annyi). Ez nyilván megragadta a tudósok fantáziáját és úgy döntöttek, érdemes megkutakodni egy kicsit a dolgot, és arra jutottak, hogy ezeknek a kis csúnyaságoknak a szervezete gyorsabban regenerálódik, mint mondjuk az emberé. Ez még hagyján, de hiányoznak belőlük bizonyos fájdalomérzetet továbbító kémiai anyagok, tehát gyakorlatilag nem éreznek fájdalmat, ráadásul képesek elnyomni a nemkívánatos sejtszaporulatokat, azaz a rákos daganatokat sem ismerik. Az pedig ezek után nem is meglepő, hogy képesek elviselni az extrém magas széndioxid-koncentrációt és alacsony oxigénkoncentrációt a járataikban.

Mindent összevetve, ha szépségversenyt nem is nyernének ezek a kis állatok, azért valamit tudnak...

források:
animaldiversity
Wikipédia
Fővárosi Állat- és Növénykert honlapja
Szegedi Vadaspark honlapja