Ma, szeptember 22-én van az orrszarvúak napja. Ennek örömére úgy gondoltam, hogy szentelek egy bejegyzést ezeknek a jól ismert állatoknak. Az ünneplés talán kicsit erős szó lenne, ugyanis az orrszarvúak helyzete nem a legbiztatóbb...
Az orrszarvúak jelenleg két földrészen, Afrikában és Ázsiában élnek, és öt fajuk ismert: a jávai, a szumátrai, a fekete, a fehér és az indiai. Ezeket az állatkertekben is népszerű, nagytestű állatokat valószínűleg senkinek nem kell külön bemutatni általánosságban, vannak azonban érdekességek, amiről kevesen tudnak, és a kétségbeejtő helyzetükről is érdemes szót ejteni.
Először is vegyük sorra az öt fajt, amely jelenleg (még) meg található bolygónkon. Sajnos úgy tűnik, hogy a borúlátás nem felesleges: az ötből három faj súlyosan veszélyeztetett, több alfaj pedig már ki is pusztult...
A jávai orrszarvú (
Rhinoceros sondaicus) az egyik legritkább nagytestű emlős a Földön: mára már kevesebb, mint 35 példány maradt csak életben, így a túlélésre való esélyeik nem túl fényesek. Egykor egész Dél-Kelet-Ázsiában elterjedt volt, ma azonban csak Jáva szigetének nemzeti parkjában, a sűrű esőerdőben találkozhatnak vele a szerencsések. A populáció számának csökkenéséhez nem csak az élőhelyek elvesztése és az orvvadászat járult hozzá: a jávai orrszarvúak lassan szaporodnak, a nőstények három évente szülnek egyetlen kölyköt.
A szumátrai orrszarvú (
Dicerorhinus sumatrensis) a ma élő öt faj közül a legkisebb, és a második legveszélyeztetettebb (kevesebb, mint 200 példány él szabadon). Bőre akár másfél centi vastag is lehet, és a többi orrszarvú-fajtól eltérően szőrzet is borítja, amely fiatalabb korban vöröses, később pedig feketés színű. Ázsiai rokonaival ellentétben a szumátrai orrszarvúnak két "orrszarva" van, bár a második néha jelentősen kisebb az elsőnél. Régen hatalmas elterjedési területe volt: a Himalájától Kelet- és Dél-Kínán, Laoszon, Burmán, Thaiföldön, Kambodzsán és Malajzián keresztül Szumátra és Borneó szigetéig mindenhol megtalálható volt - mára azonban egykori elterjedési területén belül csak elszigetelt foltokban él.
A harmadik faj, az indiai orrszarvú (
Rhinoceros unicornis) a legnagyobb az ázsiai kontinensen élők közül. A jávai orrszarvúhoz hasonlóan csak egy szarvval rendelkezik, ez azonban több, mint fél méteres hosszúságúra is megnőhet. Kevésbé veszélyeztetett, mintegy 3000 példány kóborol Indiában és Nepálban (bár az elterjedési területe természetesen csökkent - egykor az egész indiai szubkontinensen megtalálható volt), státusza sebezhetőként (
Vulnerable) van megjelölve. A többi orrszarvú-fajnál jobban kedveli a vizet, nem csak dagonyázni, hanem úszni is szokott, sőt, néha még legel is a víz alatt.
A két afrikai faj közül a fekete vagy keskenyszájú orrszarvú (
Diceros bicornis) a veszélyeztetettebb, körülbelül 4800 példány él még belőle elszigetelt populációkban különböző afrikai országok szavannáin, például Kenyában, Tanzániában, Zimbabwéban, vagy Szváziföldön. Az öt faj közül a fekete orrszarvú védelmére irányuló program a legismertebb, és már szép eredményeket hozott: a huszadik század második fele óta számuk megkétszereződött. Élőhelyüktől függően általában négy alfajt különböztetnek meg, az ötödik, az északi fekete orrszarvú már kihalt. Két szarvval rendelkezik, melyek közül az elülső akár 60 centiméternél hosszabbra is megnőhet. Afrikai társától a képen is látható csúcsos szája alapján különböztethető meg.
Az utolsó faj, a fehér vagy szélesszájú orrszarvú (
Ceratotherium simum) nem csak az öt közül a legnagyobb és legsúlyosabb, de az elefánt után a második legméretesebb szárazföldi emlős. Neve kicsit megtévesztő, ugyanis nem fehér állatról van szó - nem is lenne igazán életképes a szavannán -, hanem egy félrefordításról van szó, legalábbis a legnépszerűbb elmélet szerint. Eszerint angolok
white-nak fordították a holland
wijd szót (ami egyébként szélest jelent). Egy másik elmélet szerint a név arra utal, hogy a mészben gazdag sárban való dagonyázás után valóban fehéres színe lesz az állatnak. Az igazságot valószínűleg sose fogjuk megtudni... Az öt faj közül a szélesszájú orrszarvú a legkevésbé veszélyeztetett, körülbelül 20.000 példány mászkál még szabadon, főleg Dél-Afrikában. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy míg a déli alfaj viszonylag elterjedtnek számít, az északi alfaj az egyik legritkább az orrszarvúak között, így az ő helyzetük sem minden szempontból rózsás...
De térjünk át a kellemesebb részre, és nézzünk néhány érdekességet az orrszarvúak világából!
1. Az orrszarvúak "orrszarvának" valójában nem sok köze van az igazi szarvakhoz, ugyanis az anyaga nem csont, hanem keratin. Ez egy igen szívós fehérje, ami többek között az emberi hajat és körmöt is alkotja.
2. Az orrszarvúak éppen a szarvuk miatt kerültek veszélybe, hiszen a hagyományos ázsiai (főleg kínai) orvoslás szerint a porrá őrölt orrszarvú-szarv immunerősítőként hat, azonban erre semmilyen meggyőző bizonyítékot nem találtak. Természetesen egy idő után felröppentek azok a szintén teljesen megalapozatlan hírek, hogy az orrszarvú-szarv gyógyítja a rákot... nos, ha ez így lenne, akkor az emberi hajnak és körömnek is hatásosnak kéne lennie daganatok ellen, erről pedig még sehol nem hallottam. Gyógyszerészeti felhasználásán kívül Jemenben és Ománban hagyományosan tőrmarkolat faragására használták.
3. Az orrszarvúak szarva évente körülbelül 8 centit nő, és akár másfél méteres hosszúságot is elérhet!
4. Bár az orrszarvúak bőre igen vastagnak tűnik, azért meglehetősen érzékeny. A kegyetlenül tűző napsugarak és a vérszomjas rovarok ellen úgy védekeznek, hogy dagonyázás után hagyják magukra száradni a sarat, ami így egy plusz védőréteget képez.
5. Bár nehézkesnek és lassúnak néznek ki, ez ne tévesszen meg senkit, az orrszarvúak igen gyorsan képesek futni - a fekete orrszarvú akár 48 km/h-s sebességet is el tud érni rövid távon!
6. Az indiai orrszarvúak bőre páncélszerű rétegekbe hajlott. A behajlások alatt pedig kitűnő helyük van a különböző parazitáknak, amik viszont néhány madár kedvelt csemegéi, így az indiai orrszarvúakon gyakran utaznak parazitákat csipegető madarak.
7. Bár az orrszarvúak szaglása és hallása meglehetősen jó, látásuk igencsak gyenge, legfeljebb 20 méterre látnak el.
Források:
Project Noah
ARKive
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése