A macskaféléket mindenki ismeri (gondolom), és közülük is általában a legnagyobb népszerűségnek az állatok királya, az oroszlán (
Panthera leo) örvend. Képe a legtöbb ember képzeletében összekapcsolódik az afrikai szavannákéval, azt azonban kevesen tudják, hogy Ázsiában is élnek oroszlánok, sőt, az itthoni állatkertekben kivétel nélkül ázsiai állatokat láthatunk.
Az indiai vagy ázsiai oroszlán általában kisebb termetű és világosabb színű afrikai rokonánál. Bár az afrikai oroszlán viszonylag elterjedt a szavannákon, keletebbre élő társaik nem ilyen szerencsések: az ázsiai kontinensen már csak Indiai déli részén, a Gir erdőben élnek szabadon, méghozzá nem is sokan: mindössze 2-300 példány. A világ különböző állatkertjeiben nagyjából még egyszer ennyi indiai oroszlán él, így már érthető, miért volt akkora szenzáció a
budapesti kis oroszlánok születése tavasszal.
Az afrikai oroszlán, azon kívül, hogy általában nagyobb termetű és sötétebb színű, általában dúsabb sörénnyel is rendelkezik. Az afrikai szavannák csúcsragadozója, azonban nem csak itt él: bemerészkedik a Kalahári sivatag homokjába, vagy az Etióp-hegység csúcsai közé is, akár több ezer méter magasra.
Számunkra megszokott, hogy az oroszlánokat szinte mindig falkában látjuk: egy hím, négy-öt nőstény, és pár kölyök. Ez azonban a macskafélék között meglehetősen szokatlan társadalmi berendezkedés, ugyanis az oroszlánon kívül valamennyi macskaféle magányos életmódot a él. Az oroszlánok szigorú hierarchiára épülő társadalmi rendszere igencsak kilóg a magányosan vadászó kis- és nagymacskák rendszere közül. Ebben a rangsorban (természetesen) a hím áll a legelső helyen: az elkapott zsákmányból is ő lakmározhat először. Utána következnek a nőstények (akik elejtették a prédát - ebben az akcióban a hím nem igazán szokott részt venni), végül a kölykök, akiknek ínséges időkben gyakran nem is marad élelem. A hímek közötti versengés annyira erős, hogy ha egy hím legyőz egy másikat, és ezzel megörökli a háremét, a korábbi vezér összes kölykét legyilkolja.
Ejtsünk pár szót azokról is, akiket ma már nem láthatunk: a huszadik század elején (egészen pontosan 1922-ben) a mértéktelen vadászat miatt pusztult ki az észak-afrikai berber vagy Atlasz-oroszlán. Egyes források szerint a berber oroszlán még az afrikainál is nagyobb testű, és nehezebb volt, mások azt mondják, hogy méreteik nagyjából megegyeztek. Nem mellesleg a rómaiak is berber oroszlánokat küldtek az arénába a Kolosszeumba, és a legtöbb középkori uralkodó, akinek oroszlán volt az udvaránál, ezt az alfajt tartotta.
De nem csak a modern kor embere hibáztatható egy-egy faj eltűnéséért (bár a fajok kihalásának folyamata kétségtelenül felgyorsult az elmúlt pár ezer évben), és az oroszlánok közül sem csak a berber alfajt kell gyászolnunk. Közvetlen bizonyítékok persze nincsenek rá, hogy a legutóbbi jégkorszak környékén kihalt, óriásira növő barlangi oroszlánt, és a még nagyobbra növő amerikai oroszlánt a "primitív" emberek pusztították volna ki, azonban elég gyanús a dolog, ha figyelembe vesszük az oroszlánok környezeti viszonyokra vonatkozó tág tűréshatárát, és azt, hogy Amerikában nagyjából az ember megjelenésével egy időben tűntek el...
Források:
ARKive
Wikipédia - berber oroszlán
Wikipédia - amerikai oroszlán
World Museum of Man - barlangi oroszlán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése