Nem csoda, hiszen jóval kevesebb is van belőlük. Egy fajuk él a kínai Jangce folyóban, kettő Indiában (egy a Gangeszben, egy pedig az Indusban), egy a dél-amerikai Amazonasban és van egy faj, ami a szó szoros értelmében nem folyami delfin, hiszen a tengerben él, viszont a sekély, partmenti vizeket részesíti előnyben. Ez a delfin Dél-Amerika keleti partvidékén él.
A folyami hajózás elterjedésével és a vízszennyezés fokozódásával, a vízi erőművek megjelenésével, illetve a máig fennálló orvhalászat/vadászat miatt a folyami delfinek valamennyi faja veszélyeztetett állat. A legrosszabb a kínai folyami delfin, a baiji helyzete, ami a ma élő legritkább (ismert) emlős, ha ugyan még nem halt ki. Ha pedig kihalt, akkor a baiji 50 éve az első vízi emlős, ami eltűnt a Föld színéről és az első cetféle, amely az emberi tevékenységnek köszönhetően pusztult ki.
A baiji (Lipotes vexillifer) a kínai legendák szerint egy hercegnő újjászületett lelke, akit a családja fojtott vízbe, miután nemet mondott egy gazdag férfi házassági ajánlatára, mert nem volt szerelmes belé. A kínaiak tisztelték és a szerencse jelképének tartották ezt a furcsa delfint, a Jangce istennőjeként is emlegették.
A baiji 140-250 cm-re nőtt meg, súlya 40-170 kg között mozgott, a nőstények általában nagyobbak voltak, mint a hímek. Színe szürkés-kékes volt, de távolról fehérnek látszott, a hasa pedig fehér. Csőre jellegzetesen felfelé hajlott, apró szemei magasan ültek. Mint a legtöbb folyami delfinnek, a baijinak is rossz volt a látása, hiszen majdnem teljesen átlátszatlan vízben élt. Hátúszója háromszög alakú, mellúszói lekerekítettek.
A baiji volt az egyik legkevésbé ismert delfinfaj. Mivel ritkasága mellett rendkívül félénk is volt, a vadonban nem igazán sikerült megfigyelni, nagyon keveset tudunk róla. A megfigyelések szerint 3-4 állatból álló csoportban élt, gyakran úszott együtt szárnyatlan (vagy uszonytalan, nem tudom mi a magyar neve) delfinekkel (Neophocaena phocaenides). Táplálékát édesvízi halak képezték, melyeket egyben nyelt le.
Sajnos úgy tűnik, hogy hiába volt az 1975 óta tartó védelem, a baiji végleg eltűnt a Földről. Kína rohamos iparosodása okozta a vesztét - a hajómotorok megzavarták az ultrahangos érzékelést, így sokszor nekiúszott a motoroknak; halászhálókba akadva lelte halálát; az elképesztő mértékű vízszennyezés okozta kimúlását vagy az egyébként hivatalosan illegális árammal való halászatnak esett áldozatul... A Jangce folyó ma a Föld egyik legforgalmasabb vízi útja, mellette dolgozik az egész Föld népességének mintegy 10 %-a. A gátak építése (különösen a híres-hírhedt Három Völgy Gáté), homokpadok eltűntetése jelentősen beszűkítette a baijik élőhelyét és hiába hoztak létre 1992-ben öt védett területet a Jangcén a baijik számára, nem sikerült sikeres szaporító programot beindítani.
Az utolsó ismert baiji (egy Qi Qi nevű hím) 2002 júliusában halt meg.
2006-ban egy kutatócsoport a teljes folyót végighajózta, de nem láttak egyetlen baijit sem, így a fajt 'funkcionálisan kihaltnak' nyilvánították, ami azt jelenti, hogy ha van is még élő baiji, nem elég ahhoz, hogy a a faj hosszú távon fennmaradjon.
Azóta 2007-ben és 2011-ben észleltek baijikat (bár ez utóbbit nem erősítették meg szakértők). Sajnos (szinte) biztos, hogy a Jangce istennőjét talán már tíz év múlva is csak rajzokon csodálhatjuk meg...
A baijikról a következő oldalon tudhatsz meg többet (mindegyik angol):
angol Wiki - baiji
ARKive - baiji
EDGE - baiji
CMS - Lipotes vexillifer, baiji
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése