Kis antilop-kalauz I.

Az "antilop" nem egy kifejezetten pontos rendszertani kategória, legalábbis nekem nem teljesen tiszta, de biztos én vagyok a hibás. Mindenesetre ami biztos, az az, hogy antilopok csak Afrikában, Ázsiában és Európában élnek manapság (már amennyiben Szibériát Európához tartozónak vesszük). Nagy részük Afrikában él, de vannak Indiában, Oroszországban és Belső-Ázsiában élő fajok is. Nyilván nem szeretném az összeset felsorolni (csaknem 100 antilopfajt tartanak számon), de a viszonylag ismertek közül bemutatok párat.


Először is nézzük az afrikai antilopfajokat.

1. dik-dik (Madoqua)
Négy alfaja is él (Madoqua guentheri, Madoqua kirkii, Madoqua piacentinii, Madoqua saltiana) a legkisebb antilopnak Dél- és Kelet-Afrika bozótos szavannáin. Igencsak apró állatok: az átlag marmagasság 30-40 cm körül van, a nőstények nagyobbak, mint a hímek. Átlagéletkoruk kb. 10 év. Nevüket a nőstények által hallatott vészkiáltás után kapták. Nem túl meglepő módon növényevők, levelekkel, gyümölcsökkel, bogyókkal táplálkoznak. Monogám állatok, párosan élnek az általában kb 5 hektáros territóriumokon. Ellenségei a varánuszok, kígyók, sasok, páviánok, sakálok, illetve különböző macskafélék (tehát minden, ami nem növényevő...).
Az IUCN Vörös Listáján a négyből három faj (M. guentherii, M. kirkii, M. saltiana) helyzete kevésbé aggasztó - ként van megjelölve (Least Concern), a negyedik (M. piacentinii) helyzetének megítéléséhez pedig nincs elegendő adat (Data Deficient).

2. jávorantilop (Tragelaphus)
A legkisebb után illik bemutatni a legnagyobbat is, az pedig ő. A jávorantilopnak két faja él Közép-, Nyugat-, (Tragelaphus derbianus) Kelet- és Dél-Afrikában (Tragelaphus oryx), a közönséges (felső kép) és az óriás jávorantilop (alsó kép).
A marmagasság 200-280, illetve 220-290 között mozog (öhm. igen. az magas. nagyon), a súly pedig 300-600, illetve 440-900 kg között.
Mindkét fajta csordákban él (vagy mittudomén hogy hívják az antilopcsoportot. szerintem csorda), a közönséges jávorantilopnál a nőstények és a hímek gyakran formálnak külön csoportot, míg a fiatal állatok 'óvodákba' tömörülnek. Füvet, leveleket, ágakat esznek. Ellenségeik főleg az orszlánok, foltos hiénák és esetenként a leopárdok.
Az IUCN Vörös Listáján mindkét faj helyzetét kevésbé aggasztóként jelölik meg (Least Concern).

3. duikerek (Cephalophinae)
Na, itt nem fogok képet rakni az összes fajról, mert elég sok van. Ide a három kedvencemet raktam be: első a Jentink duiker (Cephalophus jentinki). Libéria déli részén, Sierra Leonéban, főleg esőerdők mélyén él. Kb. 80 cm magas és 70 kg, így a duikerek közt a legnagyobb fajta. A többi antilopféléhez hasonlóan növényevő, levelekt, gyümölcsöket, virágokat, gyökereket eszik. Az IUCN Vörös Listája a veszélyeztetett (Endangered) kategóriába sorolja.

A sárgahátú bóbitás antilop (Cephalophus silvicultor) Közép-Afrika erdeiben élő, kb 80 cm magas és 80 kg-t nyomó antilopfaj. A duikerek közül a legnagyobb faj. A bóbitás antilop a duiker magyar megfelelője, amúgy rajta pl. remekül látszik a "bóbita", ott a két szarva közt a piros punkhaj, gyengébben kedvéért. főleg erdőkben él, ideértve a hegyi és síkvidéki esőerdőket, erdős szavannákat és ártéri erdőket is, de előfordul nyílt bozótos szavannán, bozótosokban és ültetvényeken is. Alapvetően növényevő, leveleken, rügyeken, hajtásokon, magokon él (ez eddig nem túl meglepő, de most jön a lényeg), de alkalmanként dögöt is eszik (dögevő antilop... de ez még nem minden), sőt: volt rá példa, hogy fogságban galambot ölt és evett! Vadászó antilop, na erre kössetek csomót. Élőhelyének elvesztése és a vadászat miatt egyre inkább veszélyeztetett fajnak számít, az IUCN Vörös Listáján jelenleg kevésbé aggaszó (Least Concern) helyzetűként van számontarva.

A zebra duiker (Cephalophus zebra) nevét azt hiszem nem kell magyarázni. Ez a kis antilop (mindössze 10-20 kg) Guinea, Libéria, Elefántcsontpart és Sierra Leone erdeiben él, levelekkel, hajtásokkal, ágakkal, füvekkel, rügyekkel, földre hullott gyümölcsökkel táplálkozik. Élőhelyének elvesztése miatt egyre nagyobb veszélybe kerül, az IUCN Vörös Listáján sebezhetőnek (Vulnerable) van feltüntetve.


4. kudu-félék (ez nem hivatalos kategória, de elég jó összefoglaló névnek tűnik)

 Ő itt egy bongó (Tragelaphus eurycerus), marmagassága 110-130 cm között van, súlya pedig 210-400 kg között. Két alfajt különböztetnek meg, a keleten élő állatok nagyobbak, mint a nyugatiak. Az afrikai antilopok közül talán ez a legszínesebb faj (szerintem gyönyörű). Szintén esőerdőkben élő faj, élőhelyének elvesztése és a húsa miatt való vadászata miatt (ismerős, mi?) a nyugati alfaj veszélyeztetettség közeli (Near Threatened), a keleti pedig kritikusan veszélyeztetett (Critically Endangered) státuszt nyert az IUCN Vörös Listája szerint.A bongók kisebb csapatokban élnek, amelyeket egy domináns hím, pár nőstény és azok kicsinyei alkotnak. Az ő táplálkozásukban nincs semmi szokatlan, leveleken, rügyeken, hajtásokon, virágokon, stb. élnek.

A hegyi nyala (Tragelaphus buxtoni) egyedül Etiópia 3-4000 m közötti magasföldjein él. A hímek természetesen itt is szarvat viselnek, ami több, mint 100 cm-re is megnőhet. Ők is kis csoportokban élnek, amiknek az öszetétele és mérete évszakonként változó. Álatlában a nőstények és a fiatalok, illetve a fiatalabb hímek állnak csoportokba, az idősebb hímek inkább magányosan élnek. Étrendjét tekintve szintén növényevő. Az IUCN Vörös Listáján veszélyeztettként (Endangered) van megjelölve.

Ő pedig egy nyala (Nyala angasii), egy dél-afrikai antilopfaj. Szintén erdei állat (bár nehéz elképzelni, hogy ilyen szarvakkal, hogy közlekedik az aljnövényzetben...), egyedül vagy maximum tíz fős kis csapatokban él. Elsősorban levelekkel, fűfélékkel, gyümölcsökkel táplálkozik. Előfordul, hogy nappal is látható, de általában éjszaka aktív, a forró napsütéses órákat a bozótosban tölti. Vészjelzésük ugatásszerű, és mivel számos ellenségük van, más fajok (pl. impala, kudu) vészjelzéseire is reagálnak. Az IUCN Vörös Listája helyzetét kevsébé aggasztóként (Least Concern) jelöli meg.

A nagy kudu (Tragelaphus strepciseros) Kelet- és Dél-Afrika egyik elterjedt antilopfajtája. Főleg bozótos, köves szavannákon, él, kerüli a nyílt füves szavannákat és a sűrű erdős területeket is. Főleg leveleken, rügyeken, ágakon él, ha pedig nem talál elég innivaló vizet, magas víztartalmú gyökereket rágcsál.  nőstények és kicsinyeik általában közepes méretű csoportokban élnek, míg a hímek általában egyedül kóborolnak vagy laza csordákat alkotnak. A két nem általában csak a párzási időszakban találkozik, ilyenkor a hímek szarvaikat összecsapva harcolnak. Ha két dulakodó hím szarva annyira összeakad, hogy nem tudják szabaddá tenni magukat, mindketten éhen halhatnak. Állománya viszonylag stabilnak mondható, az IUCN Vörös Listáján helyzete kevésbé aggasztóként (Least Concern) van megjelölve.



No, hát első körben ennyi, folytatása következik.

Források:
ARKive
angol Wiki
Buzzle
University of Michigan Museum of Zoology