CITES

Csak hogy jelezzem: életben vagyok még, és a blogról se feledkeztem el (csak nincs időm írni), összedobtam egy rövid kis bejegyzést a CITES-ről.
(mellesleg közben a Kis antilopkalauz második részét igyekszem írni, elég lassan haladok)

A CITES-t (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Flora and Fauna), leánykori nevén a Washingtoni Egyezményt 1973 márciusában kötötték Washingtonban. Magyarország 1985-ben írta alá az egyezményt, betartásáért hazánkban jelenleg a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala felelős.

De miért is van szükség rá?

At the edge of existence - ausztrál hangya

Ha már így lendületben vagyok, írok pár szót az ausztrál hangyákról, a nyár befejezéseképpen.

Szóval, az ausztrál hangya (Nothomyrmeca macrops) állapota az IUCN Vörös Listáján kritikusan veszélyeztetettként ('Critically Endangered') van megjelölve. Talán nem is csoda, hogy ezek a kis lények (amiket más néven dinoszaurusz-hangyaként is emlegetnek) a kihalás szélére kerültek, hiszen élő kövületek, valószínűleg a legprimitívebb ma élő hangyák az egész Földön.

Két új állattal bővül a Fura állatok - kétéltűek bejegyzés!

At the edge of existence - Drakula-hangya

Na, ha már egyszer hangyászkodásra adtam a fejem, álljon itt egy hangyás bejegyzés is, hogy lássátok milyen érdekesek tudnak lenni ezek az apróságok is. És hogy összekössük a kellemeset a hasznossal (vagy a hasznost a hasznossal, ahogy tetszik), mindjárt egy kritikusan veszélyeztetett ('Critically Endengered') fajjal kezdem a hangyás bejegyzések sorát.

Ő pedig nem más, mint a Madagaszkár szigetén élő Drakula-hangya (Adetomyrma venatrix). Ezt a különleges fajt először 1994-ben írták le, de nem kaptak különösebb tudományos figyelmet 2001-ig, míg a teljes kolóniát fel nem fedezték. Azóta azonban nem csak különleges viselkedésük, hanem valószínűleg igen ősi felépítésük miatt is sok figyelmet szenteltek nekik.

"Babybumm" a hazai állatkertekben

Az év első felében több hazai állatkertben is sok állatkölyök látott napvilágot. Álljon itt egy kis (kép)válogatás belőlük:

1. Fővárosi Állat- és Növénykert
Tavasz óta a majmok népes táborában a kattáknál, a szerecsenmakiknál, a mókusmajmoknál és a jávai languroknál születtek apróságok. A Parasztudvarban és az állatsimogatóban a hucul lovakat, a kecskéket, a kameruni és a cigája juhokat érte gyermekáldás, míg a szurikátáknak és a prérikutyáknak szinte megszámolhatatlanul sok kölykük született. A Dél-Amerika kifutóban lakó vízidisznók és nagy marák is új kicsinyeket tudhatnak maguk között. A zsiráfok két kisborjúval gyarapodtak, de kicsinyek születtek a sörényes juhoknál és a törbezebuknál is. A madarak között a flamingók, barna és rózsás pelikánok, a tarvarjak, a vörösfülű és a jácintkék ara szaporodtak. Hüllőéknél a víziagámák, a sövényleguánok és a nappali gekkók adtak életet kölykeiknek, de Mérgesházban sok fiatal kígyó is látható.

Fehér szépség - Hópárduc

No, szóval az év zoológiai szenzációjaként beharangozott hírt itt is megosztanám a néppel: a Szegedi Vadasparkban hópárduc hármasikrek születtek! Tegyük hozzá, hogy májusban, azaz jó két hónappal ezelőtt, tehát a kicsik már túlélték a legkritikusabb időszakot, a látogatók pedig augusztus közepétől láthatják a büszke szülők (Gongga és Gandhi) kölykeit.
A hópárduc (Uncia uncia) állatkertekben nem túl gyakori (és a természetben sem, de arról majd később), tenyészprogramját 1976 óta a Helsinki Állatkert vezeti. Mivel kevés a jól szaporodó pár, a tenyésztés is elég nehezen halad, de már 6-700 példány él különböző állatkertekben, ami a kezdeti 160-hoz képest határozott haladást jelent.
Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban, a Szegedi Vadasparkban és a Veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban látható hópárduc.

Fura állatok III. - Kétéltűek

Nohát, nézzük. Őszintén szólva kétéltűek terén nem voltam eddig annyira otthon, de sokkal könnyebbnek tűnik indokolatlan kétéltűeket találni, mint mondjuk indokolatlan halakat.

Első versenyzőnk a lila béka (Nasikabatrachus sahyadrensis), amit nem túl régen, 2003-ban fedeztek fel Indiában (mivel az év nagy részét 1-4 méter mélyen a föld alatt tölti termeszeket hajkurászva, nem olyan meglepő, hogy ilyen sokáig rejtve maradt). Egy nagyon ősi csoport leszármazottja, élő kövület. Az IUCN Vörös Listáján veszélyeztetettként ('Endangered') szerepel. További jellegzetessége, hogy nem ugrál, hanem fut (ilyen testalkattal nem csoda...), és brekegés helyett ugat.

IUCN - International Union for Conservation of Nature (Természetvédelmi Világszövetség)

Már annyiszor leírtam, hogy egy-egy állat az IUCN Vörös Listáján xy megjelöléssel szerepel, hogy meg se tudom számolni. az viszont csak most jutott eszembe, hogy esetleg nem mindenkinek egyértelmű, mit is jelent ez.

Tehát, az IUCN - International Union for Conservation of Nature (magyarul: Természetvédelmi Világszövetség) egy 1948-ban, Svájcban (Glandban) alapított első nemzetközi környezet- és természetvédelmi szervezet, melynek célja a biodiverzitás megőrzése, a természeti erőforrások mértékletes használata és az ökológiai rendszerek fenntartása. Ma az egyik legjelentősebb természetvédelmi szervezet nemzetközi szinten.

Az IUCN-nek jelenleg több mint 1200 tagja van, ezek között kormányzati ügynökségek és országos, illetve nemzetközi nem kormányzati szervezetek is megtalálhatók.

A szervezet három fő területen fejti ki működését: tudományos kutatások (ennek eredménye  például a sokat emlegetett Vörös Lista); megőrzési projektek (conservation projects, sajnos nem tudom, hogyan lehetne jobban fordítani) és a döntések befolyásolása (pl. jogszabályok).



Öt elsőbbségi munkaterületet különböztetnek meg a működési terven belül, ezek:
- biodiverzitás
- klímaváltozás
- fenntartható energia
- emberi jólét
- zöld gazdaság
Ezek a kategóriák természetesen további témákra oszlanak (pl. környezetvédelmi jog, erdővédelem, tengerek és sarkok, fajok, ecosystem management).

Nemzetközi viszonylatban általában az IUCN által meghatározott természetvédelmi kategóriákat szokták használni, ezek a következők:
- Strict Nature Reserve (szigorúan védett terület)
- Wilderness Area (vadon)
- National Park (nemzeti park)
- Natural Monument (emlékpark)
- Habitat/ Species Management Area (különleges élőhely)
- Protected Landscape/ Seascape (védett táj, tájvédelmi körzet)
- Managed Resource Protected Area (védett rezervátum)

És akkor még pár szó a híres Vörös Listáról (Red List).
A tudomány által több mint egymillió állat- és növényfajokat szakértők kategorizálják különböző veszélyeztetettségi csoportokba. Az ismert élőlényeknek, kb az 1%-a van kategorizálva, nagyon sokról például nincs elég adat sem a besoroláshoz, de a helyzet így is elég aggasztó: a besorolt fajoknak több mint 30%-a valamelyik veszélyeztetett kategóriába tartozik.

Nézzük a kategóriákat. Először is vannak ugye a kiértékelt és nem kiértékelt fajok, ez utóbbiak nyilvánvalóan nincsenek besorolva sem, de a kiértékelt fajoknak sem mindegyikéről van elegendő adat a kategóriába soroláshoz. Nézzük tehát, hogy mi a helyzet, ha egy kiértékelt fajról elegendő információ áll rendelkezésre.

1. kevésbé aggasztó/ nem fenyegetett (Least Concern, LC) kategória: azok az élőlények tartoznak ide, melyeknek a helyzete stabil, nem fenyegeti őket közvetlen veszély. Ilyen például a házi egér, a zsiráf, a császárpingvin vagy a pávián. Meg persze az ember.

2. fenyegetettség közeli/ mérsékelten fenyegetett (Near Threatened, NT) kategória: jelenleg kihalással nem fenyegetettek, de a határán vannak, tehát egy-egy rosszabb év, és csúsznak a veszélyeztetett kategóriába... Ilyen például: amerikai bölény, okapi, fehér orrszarvú, narvál.

A veszélyeztetett állatokat három külön kategóriába sorolják:

3. sebezhető (Vulnerable, VU) kategória: ezeket a fajokat külső beavatkozás nélkül kihalás fenyegeti az élőhelyükön. Ezt különböző kritériumok alapján lehet eldönteni, ha bármelyik teljesül közülük, a faj ebbe a kategóriába tartozik. A kritériumok: egyedszám-csökkenés, kis földrajzi elterjedés, kevesebb mint 10.000 szaporodóképes egyed, kihalási esély a természetes élőhelye minimum 10 % az elkövetkező száz évben (részletesebben itt). ilyen fajok például: afrikai elefánt, gepárd, jegesmedve, víziló, ködfoltos párduc, mandrill, ciprusi cédrus, Ilex palawanica.

a Vörös Lista beosztása

4. veszélyeztetett (Endangered, EN) kategória: kihalási esélyük a természetes élőhelyen nagy, beavatkozás nélkül súlyosan veszélyeztetetté válnak (következő kategória). Szintén kritériumok alapján lehet eldönteni: egyedszám-csökkenés, kis földrajzi elterjedés, kevesebb mint 2500 szaporodóképes egyed, az előrejelzések szerint több mint 20 % az esélye a kihalásnak elkövetkező 100 évben (részletesebben itt). Ilyen faj például: kékbálna, ázsiai elefánt, borneói orángután, törpe víziló, ázsiai oroszlán, perzsa leopárd, tajvani áltiszafa, ginkgo, .

5. súlyosan veszélyeztetett (Critically Endangered, CR) kategória: természetes élőhelyen való kihalásuk veszélye kimagaslóan nagy, azonnal beavatkozás nélkül kihalnak. Szintén kritériumok alapján történik a besorolás: egyedszám-csökkenés, nagyon kicsit földrajzi elterjedés, kevesebb mint 250 szaporodóképes egyed, az előrejelzések szerint több mint 50 % a kihalási esély az elkövetkező 100 évben (részletesebben itt). Ilyen fajok például: ibériai hiúz, etióp farkas, hegyi gorilla, kakapo, vörös farkas, kaliforniai kondor, Bermuda-boróka, Morris-csillagvirág.

A kihalt állatok további két csoportra oszthatók:

2011-es statisztika a veszélyeztetett fajokról

6. vadon kihalt (Extinct in the Wild, EW) kategória: a név magáért beszél. Ezek a fajok természetes élőhelyükön kihaltak, ám fogságban vagy háziasítva még élnek példányaik. Ilyen fajok például: hawaii varjú, berber oroszlán, Wyoming-varangy, Euphorbia mayurnathii, Encephalartos relictus.

7. kihalt (Extinct, EX): már sem a természetben, sem fogságban nem élnek példányai. Ilyen fajok például a dinoszauruszok (nahát), kaszpi tigris, vándorgalamb, dodó, gyapjas orrszarvú, Lepidodendrales, Calamophytales (oké, ezek karbonkori növények, úgyhogy csak félig ér, de most hirtelen nem találtam jobbat).

(meg lehet kövezni amiért több állatos példát hoztam, de növényeket főleg latin nevekkel találtam, és mint a többség, az állatokat én is jobban ismerem, de majd valahogy igyekszem pótolni ezt az eltolódást)

Források:
IUCN hivatalos honlapja 
IUCN Vörös Lista hivatalos honlapja 
angol Wikipédia 
magyar Wikipédia (oldalt a veszélyeztetett fajok listái)

A csupasz turkálókról

Nos, ki hallott már a csupasz turkálókról? Kicsi, ronda, szőrtelen állatok (akár a fura állatok listára is felkerülhet), amik a föld alatt élnek (erre utal angol nevük, a naked mole rat is), ergo szemük se nagyon van, vagy legalább is nem látnak vele túl jól. Magyarországon a Fővárosi Állat- és Növénykertben a nemrég megnyílt Varázshegyben, illetve a szegedi Vadasparkban láthatók ezek a kis állatok, ez utóbbi helyen egyébként hazánkban először kölykök is születtek (igaz, csak egy maradt életben az újszülöttek közül, de ne legyünk telhetetlenek).Az IUCN Vörös Listáján helyzetük kevésbé aggasztóként (Least Concern) van megjelölve.

Makivilág

Egy ideje nem nagyon volt időm ide írni, de remélem, hogy a makikról szóló bejegyzés elnyeri a tetszését annak, aki ide téved!

Tavasz elején több hazai állatkertben (Budapesten, Veszprémben, Nyíregyházán és Debrecenben) is születtek kis makik, ezért úgy gondoltam, szentelek nekik egy külön bejegyzést. Eredetileg csak a gyűrűsfarkú makikról szerettem volna írni, de mivel nem csak náluk születtek kölykök, gondoltam ne csak ők kapjanak figyelmet.

Mese a Lord Howe-szigeti botsáskáról

A Lord Howe-szigeti botsáska a Föld egyik legritkább (és egyben az egyik legtermetesebb) rovarfaja, amit ráadásul nagyjából nyolcvan éven keresztül kihaltnak hittek.

A Fővárosi Állat- és Növénykertbe nemrég érkezett 200 darab ennek az elképesztő történettel rendelkező óriásrovarnak a petéiből, így az európai állatkertek közül elsőként csatlakozhatott a Lord Howe-szigeti botsáska szaporítóprogramjához.

Könyvajánló - Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Akit egy kicsit is érdekelnek a farkasok, annak kötelező olvasmány - bár nem mai könyv, a mondanivalója időtlen, ma is megállja a helyét.

A történések helye Kanada északi része. Ide küldi az írót a kanadai kormány, hogy felmérje a 'farkas-problémát', azaz hogy bebizonyítsa, hogy a kanadai rénszarvas-állomány a farkasok túlzott elszaporodása miatt fogott mélyrepülésbe. Erre a célra az író kap egy rakat farkasölő eszközt, egy háromrészes gumicsónak közepét, hét baltát és egyéb apróságokat meg néhány homályosan egyértelmű utasítást a feladatra vonatkozóan, például hogy kutassa fel a farkasokat és tanulmányozza különböző szokásaikat.

Az íróról tudni kell, hogy ő elsősorban biológus és csak másodsorban író. Ez azonban mit sem von le a mű értékéből, sőt, az ember néha elgondolkozik, hogy mi lenne, ha elsősorban lenne író és másodsorban biológus (ha értitek mire gondolok). Én mindenesetre szakadtam a röhögéstől néhány részen, de nem akarom lelőni a poénokat, úgyhogy csak néhány példát említenék amit megtudhatunk a könyvből:

- hogyan tört ki kisebb kormányválság egy Peruból érkező üzenet hatására;

- hogyan tették ki az írót egy befagyott tó jegén minden (maradék) felszerelésével együtt;

- hogy a farkasok olyanok mint az emberek - játszanak, beosztják a munkát, néha még egymást is meglátogatják;

- hogy az emberek mindent megtesznek, hogy a saját felelősségüket ne kelljen elismerni bizonyos kellemetlen események kapcsán.

Fura állatok II. - Halak

Nos, elérkeztünk a Fura állatok sorozat második részéhez, mégpedig a halakhoz. Töredelmesen bevallom, hogy halak terén kissé alulművelt vagyok, de azért felsorolok néhányat a kedvenceim közül, bár hosszú magyarázatot egyikhez sem fogok fűzni, remélem megbocsátjátok. A mélyengeri világítós-csupafog halaktól most eltekintek, azok külön megérnek egy bejegyzést, de ideképzelhetitek őket.

Tehát, bemelegítésképpen kezdjük a két bejegyzéssel lejjebb említett lila skorpióhallal (Rhinopias eschmeyeri). Azon kívül, hogy nem szeret úszni, rossz helyen van a szeme és vákuummal vadászik, még a színe és a feje is fura. Kicsit kisherceg-fílingje van a halnak, tudjátok az elején az óriáskígyós-kalapos részre gondolok.

Vombat-mánia

A Főváros Állat- és Növénykert sztárja a novemberben érkezett vombat-pár, Molly és Wally. A kedves látogatóknak éppen csak ki nem szúrja a szemét a nagy fekete-sárga, vombatot ábrázoló tábla, amikor belép a főbejáraton. Azoknak, akik csak a vombat miatt mennek az Állatkertbe, nem kell sokat keresgélniük, hiszen nagyjából tíz-húsz méterenként tudtunkra adja egy tábla, hogy merre és mennyit kell menni a vombatokig.

Aki viszont csak emiatt megy az Állatkertbe, igencsak pórul járhat - a vombatok ugyanis általában alszanak napközben. Legalábbis amikor én ott voltam, aludtak, de az összes ismerősöm, aki elment megnézni őket, is ezt állította...

Skorpióhal Nyíregyházán

Igazi halritkaság, lila skorpióhal (Rhinopias eschmeyeri) érkezett a Nyíregyházi Állatparkba. Magyarországon először mutatják be ezt a viszonylag nehezen tartható halfajt.

A lila skorpióhalat délkelet-ázsiai vizekből fogják be, onnét szállítják Japánba, onnét pedig a világ többi tájára.

Őszintén szólva, azt hiszem ez a hal is bekerülhet a top 10-es fura halak listába (csak rá kell nézni, remélem érthető, mire gondolok). Mindenesetre a fura kinézetbő haszna is származik: feje tetjén elhelyezkedő szemeivel csak 360 fokos szögben látja maga körül a terepet! Ami azért nem rossz, valljuk be.

Ezen kívül nem igazán szeret úszni (ami viszont a halaknál elég ritka, ha egy kicsit belegondolunk), ehelyett inkább mellúszói segítségével kúszik és ringatózik a vízben. Nem túl meglepő módon ragadozó (ilyen kinézettel... bár a mintája elrejti, azért lerí róla, hogy nem algát eszik), viszont vadászatra nem a fogait használja, hanem kinyitja a száját és beszippantja az áldozatot.

Sajnos most csak ennyit találtam róla, de később lehet, hogy még bővítem a bejegyzést.

Csimpánz-családfakutatás

kelet-afrikai csimpánz

A Veszprémi Állatkert honlapján olvasható hír szerint az EAZA (Európai Állatkertek és Akvárium Szövetsége, European Association of Zoos and Aquaria) széleskörű genetikai vizsgálatokba kezdett, aminek eredményei alapján az állatkertekben tartott csimpánzok pontos alfaji besorolását, illetve családfáját szeretnék felállítani. A genetikai felmérésben a Veszprémi Állatkert hét csimpánza is részt vesz.

És akkor egy rövid kis összefoglaló a csimpánzokról:


A csimpánz szó az emberszabásúak egyik rendjét jelöli, amelybe két faj tartozik (mellesleg az ember két legközelebbi rokona): a közönséges csimpánz (Pan troglodytes) és a bonobó vagy törpecsimpánz (Pan paniscus).

Nyúllak a Fővárosi Állat- és Növénykertben

Az "állatkert" szó hallatán a legtöbben egzotikus, trópusi és sarkvidéki állatokra gondolnak, mint példéul a pingvin, az elefánt vagy a zsiráf. Azonban manapság az állatkertek nem csak távoli tájak állatait mutatják be, hanem a háziállatokat is, ami -  lássuk be - nem hülyeség, ha arra gondolunk, hogy az emberek nagy része manapság már inkább városban él, ahol nincs lehetőségük a háziállatok megismerésére.

Ilyen, háziállatokat bemutató része a Fövárosi Állat- és Növénykertnek a Parasztudvar, ami most a nyulakat bemutató Nyúllakkal bővült.
A budapesti állatkertben kerek száz éve - 1912-ben, Lendl Adolf kezdeményezésére - hozták létre a Parasztudvart, ahol manapság a látogatók főleg őshonos magyar háziállatokat láthatnak, mint például a mudi (bár ami azt illeti szegény kutyának nem sok helye van ott...), a cigája juh, a hucul ló, mangalica, stb.


A nyúlfélék egyébként az egész világon elterjedt állatok, az Antarktiszon, Auzstrálián és az óceániai szigetvilág kivételével mindenhol őshonosak. Ez utóbbi helyekre az ember vitte be a nyulat, s természetes ellenségek hiányában jól el is szaporodtak és tönkrevágtak nem egy szigetet (az Antarktiszra nem telepítették be a nyulakat, mielőtt valaki belém kötne).

A nyulak sunyi kis állatok, az Ibéria-félszigetről egész Európát meghódították. A nyulak háziasítása valószínűleg egymással párhuzamosan, egyszerre több helyen is végbement, a házinyúl (latinul a szép hosszú Oryctolagus cuniculus var. domestica névre hallgat) őse pedig az üregi nyúl (latinul a nem kevésbé szép, ámde rövidebb Oryctolagus cuniculus névre hallgat. Azóta, mint húsvétkor láthatjuk is, sokféle nyulat tenyésztettek ki, vannak óriásnyulak, törpenyulak, frizurás nyulak, feket-fehér-tarka nyulak, rövidfülű meg hosszúfülű nyulak, meg olyanok is, amik csokitojást tojnak.

Szeretném felhívni a figyelmet erre a cuki kis nyúlra. Ő egy észak-amerikai törpenyúl (Brachylagus idahoensis), a világ legkisebb nyúlfajtája, maximum 25-30 cm-re nő meg. Régebben Washington állam egy kis területén élt szabadon, később szabadon kihaltnak nyilvánították, miután az utolsó pár szabadon élő példány befogták fogságban való szaprítás céljára. Azóta egy visszatelepítési program is indult, melynek keretében már több ilyen törpenyuszit is szabadonengedtek eredti élőhelyükön, de a faj sorsa továbbra is kétséges.

Don Merton emlékére

Kinek mond valamit Don Merton neve? Sajnos nem hiszem, hogy sokaknak (tisztelet a kivételnek). Én is csak pár napja olvastam róla a Nálatok élnek még állatok? című könyvben. Sajnos úgy tűnik, Magyarországon kevesen ismerik, magyarul nem is nagyon találtam róla anyagot, viszont úgy gondolom, hogy ő egy olyan ember, aki mindenképp megérdemel egy bejegyzést.

Kacsacsőrű emlős

A kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus) a természet (vagy Isten, ki miben hisz) fura játéka. Még az átlag ausztrál állatoknál is furább, csak a tojásrakó sün tesz túl rajta, de azon az állaton meg még én nem tettem túl magam annyira, hogy írni tudjak róla. Nem csak én gondolom így, amikor az első kacsacsőrű emlőst (mennyivel jobb az angol neve, 'platypus', rövidebb és nem is nyelvtörő) Nagy-Britanniába szállították, az emberek azt gondolták, hogy valaki egy madár csőrét viccből egy emlős testére ragasztotta és nem is létezik ilyen állat (pedig még nem is láttak tojásrakó sünt!).

A magyar nevét a csőréről kapta, ami valóban hasonlít a kacsáéra, azonban nem szaruból, hanem kemény bőrből vannak, ennek megfelelően sokkal érzékenyebb is. Aztán van négy úszóhártyás lába (engem a vidra lábaira emlékeztetnek). Szőrös, mint a többi (normális) emlős. A farka meg némileg a hódéra emlékeztető alakú. Röviden összefoglalva: igencsak morbid állatka ez a kacsacsőrű emlős, már kinézetre is. De ez még nem minden!

Denevérvirág a Nyíregyházi Állatparkban

Eddig csak állatokról volt szó, de ez most változni fog. A növények ugyan aránylag kevesebb embert érdekelnek (pedig jó részük nem is tanult növénytant...úgyhogy ezt arra tudom visszavezetni, hogy nem mozognak, nem ugranak rá senkire, megsimogatni sem izgalmas őket, stb.), de az állatkertekben növények is vannak. És növényfajok is ki tudnak halni, azokat is védeni kell, stb.

A képen is látható növény a denevérvirág (Taccachantrieri), ázsiai növény, a kínai Yunnan tartomány trópusi esőerdeiben nő, az árnyékos helyeket kedveli és most virágot bontott a Nyíregyházi Állatpark Zöld Piramisában (még egy ok, amiért érdemes elmenni oda).

Nevét nem nehéz kitalálni honnan kapta, csak rá kell nézni a virágára, megtévesztésig hasonlít egy denevérre (szerintem amúgy nem, de sok mással se értek egyet). Álatlában kb másfél méter magasra nő meg, az év meleg hónapjaiban 6-12 virágot nevel (arra vonatkozóan nem találtam semmit, hogy mennyi ideig virágzik). Ezen kívül még talán azt érdemes megemlíteni, hogy rizómás növény, ami azért érdekes, mert láthatóan nem haraszt (nem mintha sokat értenék a növényekhez, de a magasabbrendű növények általában gyökérrel rendelkeznek, nem gyöktörzzsel, de javítsatok ki, ha tévednék).

At the edge of existence - baiji

A sósvízi delfineket mindenki ismeri - tudjuk, hogy rendkívül intelligens és játékos állatok; szeretnek ugrálni; egyes fajaik jól idomíthatóak; nem halak, hanem emlsők; tudjuk, hogyan néznek ki, stb. Az édesvízi vagy folyami delfineket viszont kevesebben ismerik.

Nem csoda, hiszen jóval kevesebb is van belőlük. Egy fajuk él a kínai Jangce folyóban, kettő Indiában (egy a Gangeszben, egy pedig az Indusban), egy a dél-amerikai Amazonasban és van egy faj, ami a szó szoros értelmében nem folyami delfin, hiszen a tengerben él, viszont a sekély, partmenti vizeket részesíti előnyben. Ez a delfin Dél-Amerika keleti partvidékén él.

Könyvajánló - Jane Goodall-Gail Hudson-Thane Maynard: Nálatok vannak még állatok?

Mielőtt elkezdek magáról a könyvről írni, ejtenék pár szót az írókról.

Szégyen, nem szégyen, én így kapásból csak Jane nevét találtam ismerősnek, viszont mentségemre legyen mondva, a fülszöveg és a bevezető elolvasása után úgy döntöttem érdemes utánanézni a társszerzőknek is, így róluk is tudok pár szót írni.

Tehát. Jane Goodall nevét viszonylag sokan szokták ismerni, de biztos ami biztos, azért leírom azt is, hogy miért. Az embereknek általában ott szokott felcsillanni a szemük, hogy "tudod, a csimpánzos nő". Jane ugyanis éveket töltött a tanzániai Gombéban a csimpánzok között, könyvet is írt róluk, ezek közül a leghíresebb az Ember árnyékában, 1975 (In the Shadow of Man, 1971). Később megalapította a Jane Goodall Institute-ot (JGI), ami a gombei csimpánzok védelmével foglalkozik elsősorban, természetesen a helyiek bevonásával. Ezen kívül világszerte több programjuk van, amelyeknek célja a kihalással fenyegetett állatok megmentése. Ennek fontos részeként rengeteg ismeretterjesztő programot tartanak. Jane minden évben több mint 300 napot utazással tölt (nem is értem, hogy volt ideje erre a könyvre), hogy különböző rendezvényeken, iskolákban, programokon mondjon beszédet (két éve egyébként a Pécsi Tudományegyetemen is tartott egy előadást).
Én személy szerint mérhetetlenül tisztelem és nagyrabecsülöm őt.

Gail Hudson amerikai írónő, már korábban is dolgozott közösen Jane-nel (A  remény gyümölcsei: Kalauz az ésszerű táplálkozáshoz [Harvest for Hope: A Guide to Mindful Eating], 2005). Írásai a természetes táplálkozásról, a spiritualitásról és személyes kapcsolatokról szólnak.

Thane Maynard jelenleg a Cincinnati Állatkert igazgatója, több könyvet is írt az élővilágról, igyekszik a nagyközönséggel is megismertetni a természet csodálatos sokféleségét és különféle, megőrző programokat. Ezen kívül ő a házigazdája a 90-Second Naturalist című rádióműsornak is.

És akkor a könyvről.
Veszélyeztetett állatokról olvasni általában nem túl felemelő érzés. Az elkeseredés és a harag gyakran csal könnyeket a szemembe és gyakran tehetetlennek érzem magam. És lássuk be, manapság lépten-nyomon hallja az ember, hogy naponta állat- és növényfajok pusztulnak ki, sokan közülök még felfedezetlenül. Hogy aéppencsak felfedeztek egy állatot / növényt, de máris veszélyeztetetté nyilvánították vagy éppen már ki is halt. Az ember ilyen hírek tömkelege mellett hajlamos elkeseredni és borúlátóan szemlélni a világot.

Jane (mivel a könyv legnagyobb része az ő munkája, rá fogok hivatkozni) most megmutatja, hogy nincs minden veszve és amíg akár egyvalaki is kitart, addig van remény. Hogy a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekből is van kiút. A felvezetéseknél sokszor összeszorult a szívem, de a végén mindig az öröm csalt könnyeket a szemembe.

Ez a könyv csaknem 450 oldalas és ebből csaknem 400 oldal sikertörténetekkel van teli - és Jane a bevezetésben leírja, hogy ennél sokkal-sokkal több anyagot sikerült gyűjteni. Mit jelent ez, ha nem reményt? Ha nem azt, hogy nem szabad feladni?

Elmeséli, hogyan sikerült több, szabadon csaknem teljesen vagy teljes mértékben kipusztult állatot fogságban szaporítani, sőt, visszatelepíteni eredeti élőhelyére. Maroknyi elhivatott ember, összefogás a környéken élőkkel, csupa-csupa jó példa és útmutatás.

Olvashattam arról hogyan mentette meg egy faipari vállalat a Vancouver-szigeti mormotát; hogyan tanították meg a lármás darvakat és a tarvarjakat a vándorlási útvonalukra - egy sárkány repülővel; hogyan fogadták el a gazdák a vörös farkast; hogyan lett státusszimbólum az ibériai hiúz Spanyolországban, hogyan alakítottak ki erdőfolyosókat az arany oroszlánmajmocskák számára, és még számtalan, ezekhez hasonló, megindító és felemelő történetet.

Olvashattam a mindenki által ismert óriás pandáról és a kevésbé ismert Attwater-féle périrtyúkról, a szürke farkasról és az ázsiai keselyűkről is. És ahogy közeletem a könyv végéhez, egyre inkább éreztem, hogy eltölt a remény - hogy az emberi hülyeség mégsem határtalan. Hogy van értelme terjeszteni a könyvben is megismert szemléletmódot.

Ugyanakkor a könyv arra is felhívja a figyelmet, hogy sok még az elvégzetlen feladat, nem szabad pihenni. Mert például igaz ugyan, hogy a gombával fertőzött békákat ideiglenesen sikerült megmenteni - de vajon biztonságos lesz-e még valaha az élőhelyük annyira, hogy a szabadban élhessenek? Az észak-amerikai törpenyulakat is sikerült fogságban szaporítani, de vajon az állatok megtanulnak-e majd élni a vadonban? Ésatöbbi, ésatöbbi.

De a lényeg az: soha nem szabad feladni. Amíg csak egy ember is kitart, addig van remény.

Azt kívántam, hogy bárcsak tovább tartana a könyv. Még négyszáz oldalon keresztül, aztán megint és megint, újabb négyszáz oldalakon keresztül, csupa sikertörténetekkel és soha ne legyen vége.

Kis antilop-kalauz I.

Az "antilop" nem egy kifejezetten pontos rendszertani kategória, legalábbis nekem nem teljesen tiszta, de biztos én vagyok a hibás. Mindenesetre ami biztos, az az, hogy antilopok csak Afrikában, Ázsiában és Európában élnek manapság (már amennyiben Szibériát Európához tartozónak vesszük). Nagy részük Afrikában él, de vannak Indiában, Oroszországban és Belső-Ázsiában élő fajok is. Nyilván nem szeretném az összeset felsorolni (csaknem 100 antilopfajt tartanak számon), de a viszonylag ismertek közül bemutatok párat.

Az év első újszülöttje a Fővárosi Állat-és Növénykertben

Január 9-én született az év első újszülöttje a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a jávai langurok között.

 A jávai langur (Trachypithecus auratus) főleg az Indonéziához tartozó Jáva szigetén található meg (ki nem találtátok volna, mi?), de él még Bali és Lombok szigetén is. A 'langur' hindiül annyit tesz, 'hosszú farok'. Két alfaját különböztetik meg, az egyik a sziget keleti, a másik pedig a sziget nyugati oldalán él. Ahogy a képen is látható, kát színű változat létezik, az egyik fekete, a másik aranybarna.



A legtöbb cerkóff-féléhez hasonlóan a jávai langur is elsősorban növényevő, táplálékának fő részét levelek, gyümölcsök, virágok és rügyek képzik, de rovarlárvákat is fogyaszt. A többi cerkóff-féléhez hasonlóan a jávai langur gyomra is a növényi táplálék hatékonyabb emésztésére specializálódott. Általában 5-8 fős csoportokban él, nappal aktív.

Az IUCN vöröslistáján sebezhetőként tartják számon, élőhelyének eltűnése jelenti a legfőbb fenyegetést, de a vadászat is egyre nagyobb problémát jelent.

Magyarországon a Fővárosi Állat- és Növénykert Délkelet-Ázsia Házában láthatók.

Fura állatok I.

Kezdjük vele:
Ő egy kínai víziőz (Hydropotes inermis). A kínai víziőzeknél a hím állatok agancs helyett agyarat növesztenek Mellesleg a szegedi Vadasparkban is látható ez a fura őz. Abszurd ez a két vámpírfog, nem?












Következzen egy videó, amit itt tudtok megnézni. Óriás panda (Ailuropoda melanoleuca) fára mászik, közben majdnem fejreesik, végül egy vékony ágra merészkedik, ami... ki lehet találni. Én kb hússzor néztem meg egymás után és visítva röhögtem minden egyes alkalommal.